Amerikában nagy sikert aratott a negyedik Jackass film, mely kvázi felélesztette a több mint 20 éves múltra visszatekintő csapatot. A Jackass Forever címre hallgató folytatás hozta a szokásos színvonalat, Johnny Knoxville és csapata újfent nem fogták vissza magukat, hogy egy őrültségekben gazdag és piszok szórakoztató másfél órában részesítsenek minket. A második felvonás óta hagyomány, hogy "feledik" részként kiadnak egy, az adott folytatáshoz kapcsolható, szintén egész estés filmet, melyben főleg a kimaradt jelenetek szerepelnek. Ez a Forevernél sem volt máshogy és bizony a 4.5-tel lesz teljes az élmény.
Ahogy az efféle kiegészítő epizódoknál lenni szokott, jelen esetben nincs grandiózus nyitány, ellenben bepillantást nyerünk abba, hogyan készült az ominózus "pöcsszörnyes" városrombolás. Lehetséges, hogy néhányan csalódásként élik meg, de a komplett mű kisebb léptékű. Rengeteg interjúrészletet látunk az alkotókkal, a legtöbb stábtag elmesél egy-egy élményt, így az egész kicsit dokumentarista, werkfilmes hatást kelt.
Nincs folyamatos pörgés, nem látunk lépten-nyomon baromkodásokat, de nincs ezzel baj, sőt kifejezetten tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a kulisszák mögé és informatívabb lett az összkép. A Foreverben már megismertük az újoncokat, itt megtudhatjuk miként kerültek a csapatba és még egy kis beavatást is láthatunk, mely méltó a Jackass szellemiségéhez. A mutatványok nem rosszak, fel lehet rajtuk szisszenni vagy épp nevetni, de tény, hogy a legtöbb okkal maradt meg a 4.5-re, persze akad kivétel, de erre még visszatérünk. Szintén remek húzás, hogy a forgatás körülményeibe is betekintést engednek. Kezdve Knoxville sztorizgatásával, melyben kifejti, hogy rengeteg ötlete volt és szuper érzés újra filmezni. Aztán jött a Covid. A munkálatok leálltak, ami mindenkit megviselt, amikor pedig visszatérhettek, akkor is szigorúan be kellett tartani a protokollt.
Nyilván ezt is Jackass stílusban kell elképzelni, tehát senki ne lepődjön meg rajta, amikor egy biztonsági megbeszélés közben egy ugrálóvár robban ki az asztal alól. Talán a legjobban az tetszett az egész filmben, ahogy bemutatták a forgatás során uralkodó paranoiahangulatot. Mivel a vírushelyzet miatt csak korlátozott számban voltak jelen stábtagok, ezért rendre egymást kellett megviccelni. Fantasztikusan vicces és teljesen átélhető, hogy az interjúztató székbe is félve ülnek be mert tudják, hogy bármelyik pillanatban pofán verheti őket bárki, netán rájuk zúdíthatnak 20 liternyi disznóspermát. A szívatások közül a végére tartogatták a legdurvábbat, itt az egyik új tag, Jasper apja, Dark Shark az áldozat. Az egykori gengszter, aki kilenc lövést bekapott már, retteg a repüléstől, a srácok pedig ezt kíméletlenül kihasználják. Ennél többet nem árulnék el róla, de hangosan röhögtem a komplett jelenetsoron.
Rajongóknak mindenképp kötelező látnivaló a 4 és feledik rész, mely lehet, hogy lassabb, mint a Forever, de szuper kulisszatitkokat tudunk meg és bőven akadnak benne olyan jelenetek, melyeken jókat fogunk derülni. Knoxville-nek és csapatának tehát megy a szekér 50 fölött is, más kérdés, hogy az őstagok közül ki meddig bírja még a strapát. A Paramount ugyanis berendelt egy Jackass sorozatot, melyben gyanítom, hogy az új tagok markánsabb szerepet kapnak majd, de a régiek is biztos bevállalnak egy-két őrültséget a poén kedvéért. Várjuk szeretettel!
