Jó srácok - Kritika

|

Lehet-e még vicces, ha gyerekek a szexszel viccelődnek és sokat káromkodnak?

Egykor még önmagában el lehetett adni filmeket egy olyan felállással, amiben néhány fiatal srác tabutémákkal viccelődik, vagy épp a korukhoz nem illő, totál elborult őrültségeket csinálnak. A 2007-es Superbad ugyan nem ezzel a recepttel dolgozott, a bizonyos értelemben már-már kultikusnak számító vígjáték készítői most mégis egy ilyen, valamelyest coming-of-age sztorival jelentkeztek. A Jó srácokat viszont egyértelműen a még nagyjából működő, de erőtlen koncepció fogja vissza.

Hirdetés

Max (Jacob Tremblay), Lucas (Keith L. Williams) és Thor (Brady Noon) három nagyon különböző, és a suliban legalább annyira népszerűtlen fiatal srác, akik szabadidőjükben általában Fortnite-oznak, vagy lányok után epekednek. Ebből következik, hogy minden vágyuk bejutni egy "csókolózós buliba", egy meggondolatlan ötlet miatt viszont nagy bajba (értsd: szobafogságba) kerülhetnek a srácok, így minden erejükkel azon vannak, hogy ezt elkerüljék. Láttunk már olyat, főleg a nyolcvanas években, hogy egy ilyen egyszerű felütésből is remek ifjúsági filmeket csináltak korábban, a Jó srácok viszont szerette volna aktualizálni a dolgokat: egy drogbiznisz kellős közepébe csöppennek a fiúk, szexjátékokkal veszik fel a harcot néhány agyhalott gimissel, mindeközben pedig sokat káromkodnak és a feminizmussal viccelődnek. Néha egész ötletes megoldásokkal teszik ezt, de még így is nagyon hamar, nagyon fárasztóvá válik a Jó srácok.

A film legnagyobb pozitívumaként egy gyors vallomás: szerintem rég nevettem ennyit amerikai vígjátékon, mint a Jó srácok baromságain. Becsúsznak jól megírt adok-kapok párbeszédek, váratlan és egyszerre indokolatlan szituációk és szellemes kikacsintások a "felnőttek" világára, ám a dolog báját mégsem ezek adják. Nem is csoda, lévén a játékidő igen nagy részében az egész produkció hihetetlenül kínos és "over the top", sokszor pedig egyenesen idegesítő. Szerencse, hogy a három kis színészsrácnak köszönhetően a gyenge és fárasztó gagekből is ki tud kerekedni valami mérsékelten vicces. Ha pedig ezeken a döcögős részeken túl vagyunk, akkor a jutalmunk egy okosan kitalált poén, vagy valami váratlan, de pont odaillő közbeszúrás - ezeken pedig tényleg nehéz nem hangosan röhögni. Tény, minden jól sikerült szegmensre jut egy legalább annyira erőtlen és elcsépelt jelenet, főleg a film szexuális- és "tabutémákra" építő (amik manapság már közel sem számítanak annak), állandó jelleggel érvényesülő oldalára gondolok.

Nyilván ízlés kérdése is ez, a gyerekek + szex = vicces recept nálam sosem működött igazán, a világ emellett pedig változott is rendesen az elmúlt 10-20 évben. Nem hiteles, vagy legalábbis elsődleges humorforrásnak nem szerencsés választás, hogy 12-13 éves srácok azon rácsodálkozásán kellene szórakozni, miszerint a baba nem a popsiból pottyan ki, vagy hogy egy dildót összetévesztenek egy bénább fénykarddal. Persze, az amerikaiakra jellemző szexuális prüdéria is belejátszhat az értetlenségembe, ezzel együtt is úgy gondolom, hogy a vígjátékok ezen alfajának ebben a formában már nincs létjogosultsága - főleg az internet világában nincs. Ha eltekintek a kulturális különbségektől, a Jó srácok akkor is túl sokszor ismételte ugyanazokat a poénokat, amiket a három fiatal színészsrác többnyire azért jól tudott leplezni. Pedig az elég nagy karriernek elébe néző Jacob Tremblay-en kívül nem mondhatni, hogy bárki odatette volna magát alakítások terén, de a kínosan előadott sorok és túljátszott reakciók mérsékelt mennyiségben a film javára váltak, ám a másfél órás játékidőt egyszerűen képtelen volt érdemben kitölteni a Jó srácok.

Se idézhető sorok, se emlékezetes jelenetek nem tarkítják a cselekményt, ami sajnos amennyire egyszerű, pont annyira nem ad hozzá semmit az összképhez. A Jó srácok nyers stílusa és a már sokszor látott, csak valamelyest modernizált körítése nagyon hamar kifárad, az utolsó fél óra pedig kifejezetten gyengére sikeredett. Valószínűleg az alkotók is érezték, hogy a végére meglehetősen kifulladt a koncepció, így a coming-of-age vonalat erősítve kapott egy érzelmes tanulságot is a történet, ami semmilyen mértékben nem szolgálta az addig látottakat - sőt, messze a film legjellegtelenebb szegmensével zárták az élményt.

A Jó srácok annak minden hibájával és a koncepció fásultságával együtt is meglepően sok megmosolyogtató, néhol igazán nevettető pillanattal kecsegtet. Ám ha nem vagyunk vevők az amerikaiak nyers, sokszor nehezen azonosulható humorára, főleg ha a szexről van szó, akkor érdemes fenntartásokkal leülni a Superbad alkotóinak vígjátéka elé.

Jó srácok

Kinek Ajánljuk
  • Azoknak, akik egy nem túl okos, de összességében szórakoztató vígjátékra számítanak.
  • Azoknak, akik kedvelik a coming-of-age sztorikat.
  • Azoknak, akiket nem zavar, ha gyerekek a szexszel szemtelenkednek.
Kinek Nem
  • Azoknak, akik egy cselekményes, tartalmas élményre vágynak.
  • Azoknak, akik nem vevők az erőltetett, sokszor fárasztó humorizálásra.
  • Azoknak, akik nem bírják a (szándékosan) kínos filmeket.
  • Azoknak, akik már húsz éve sem nevettek a dildós poénokon.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.