Keleti Nyugalom – Marigold Hotel – Kritika

Néhány angol nyugdíjas úgy dönt, hogy életük alkonyát Indiában kívánja eltölteni, de mindenki más okból. Az éppen megözvegyült Evelyn néhai férje adósságai miatt kénytelen eladni lakását és ismét munkába állni, a rasszista Muriel egy minél gyorsabb gyógykezelés végett kényszerül Jaipurba, míg az egykori törvényszolga Graham egykori szerelmét keresi. Velük utazik még egy egymástól elhidegült és anyagi gondokkal küszködő házaspár Douglas és Jean, valamint a magát negyvennek egyre nehezebben álcázó, és szexre kiéhezett Norman, valamint egy a gazdag férjjelöltekre vadászó nagymama, Madge. Amikor azonban megérkeznek a prospektusokban a kelleténél jobban photoshoppolt Marigold Hotelba, ahol a fiatal igazgató, Sonny próbálja sikerre vinni nem csak a szállodát, hanem szerelmi életét is, a nyugdíjas klub tagjai szépen lassan ráébrednek, hogy semmin se késő változtatni.

A Deborah Moggach regényét feldolgozó történet semmi újat nem mond, sőt, egyenesen kiszámítható, mégis egy abszolút szerethető alkotásról beszélhetünk, még úgy is, ha az egy percre jutó szereplők ráncainak a számát összeadva, egy Gábor Zsazsát kapunk (ha pedig az életkorukat, akkor minimum ugyanezt a köbön). Pont ezért jó film a Marigold Hotel, mert a szerepekben igazi, vérbeli SZÍNÉSZEKET láthatunk, akiket akármikor, akármilyen szerepben öröm nézni, így egy légtérben pláne, ami nem egynek ráadásul még jutalomjáték gyanánt is szolgál.

A film legnagyobb hibája viszont a sokszereplős alkotások állandó rákfenéje: egyenetlen. A történet leginkább a narrációt ellátó Judi Denchre, valamint Maggie Smithre és Tom Wilkinsonra korlátozódik, míg Bill Nighy karaktere az első félidőben szinte fel sem tűnik. De még nála is rosszabbul jártak kevésbé ismert társai, különösen a sok lehetőséget magában hordozó vén kéjenc, Norman (Ronald Pickup) figurája, aki viszont még így is a film legjobb poénját szállítja. Az egyébként meglepően szórakoztató alakítást nyújtó Dev Patel (Gettómilliomos) szerelmi szála nélkül is meg lettem volna, de mindezek – valamint a kelleténél negyed órával hosszabb játékidő – ellenére is egy életigenlő alkotásról beszélhetünk.

A Marigold Hotel nyugdíjasklubjának lakóinak pálfordulása persze a magyar közönség számára néhol idegen lehet, hiszen a film egyszerre viseli magán az India egzotikumaira, és a Brit Birodalom nyugdíjas életvitelére való rácsodálkozást, elvégre a honi ember számára szokatlan, ha meglett férfiak még külföldi nyaralásuk alkalmával is talpig öltönyben feszítenek. Mégis a Keleti nyugalom nemzetiségtől függetlenül, az idős léttel kapcsolatos, fontos kérdéseket vet föl (ami dicséretes), de leginkább a giccset (éppenhogy) elkerülő közhelyekre futja (ez már kevésbé), mégis szerethető karaktereinek – és színészeinek – hála elégedetten állunk fel a székünkből.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=uTCfas055dQ[/embed]

Oldalak: 1 2