Hirdetés

Kincsem - Kritika

|

A Kincsem minden, amit az előzetes ígér: humor, kaland, szenvedély, kikacsintások és ha szó szerint a fele sem igaz, attól még nagyon is a miénk.

Hirdetés

Rögtön az elején tisztázzunk valamit: a Kincsem nem történelmi film és nem is kifejezetten lovas film. Ha nagyon leegyszerűsítve kellene megfogalmaznom, Herendi a magyar ember Guy Ritchie-jévé próbált előlépni. Bevallottan merít a Sherlock Holmes filmek friss és pörgős hangulatából, amivel a brit anno megreformálta a kosztümös filmek álmos, poros világát, de nem másolja egy az egyben. Ahogy a Valami Amerika esetében is, most is jól bevált elemekkel operál a film, és pontosan olyan jól is működnek ezek.

Hirdetés

A történetnek bevallottan egészen minimális a valóságalapja, emiatt kár is fanyalogni, a történelem itt elsősorban csak díszlet, és főleg jó ürügy. A szabadságharc utáni osztrák megtorlás áldozatává váló Blaskovich család legifjabb és egyben leghaszontalanabb tagja Ernő (Nagy Ervin). Kevés pénzét - és leginkább barátjáét, Gerlóczyét (Keresztes Tamás) - lovakra, nőkre és italra költi. Mígnem egy nap szemet vet Kincsemre, és óriási szenvedéllyel tesz fel mindent egy lapra - legfőbb célja, hogy bosszút álljon az őt kisemmiző Otto von Oettingen bárón (Gáspár Tibor). De ahogy annak minden klasszikus drámában történnie kell, a főhős beleszeret ellensége lányába (Petrik Andrea), és a tét mindennél magasabbra emelkedik.

Nagy Ervin mindent elsöprő alakítással, óriási szenvedéllyel prezentálja nekünk a karizmatikus vesztest, akit előbb természetesen a lehető legmélyebbre kell taszítani, hogy annál érdekesebb legyen a felemelkedése. De nem lenne magyar film, ha nem élveznénk ki alaposan a lecsúszottság állapotát a stáblistán is csak "dúskeblű hölgyekként" feltüntetett prostituáltak és szeretők hadával, a nyomukban loholó felszarvazott férfiakkal, és úgy általában a zenében is tükröződő magyar virtussal. Ez utóbbi egyébként Hrutka Róbert munkája, friss és epikus, ahogy a film is, de sajnos egy idő után ismétli magát. Pedig szívesen hallgattam volna még újabb dallamokat a film első harmadában felvillantott nagyszerű stílusban.

A humor kellemesen kiegyensúlyozza a filmet és egyben segít is a nézőnek, hogy mennyire is kell ezt az egész történetet nekünk komolyan venni. Ugyanakkor nem nyomja el a karakterek fejlődésének drámai vonalát sem. Petrik Andrea emancipált Klara von Oettingenje kissé egyhangúra sikerült, de azokban a pillanatokban, amikor lehetősége nyílik kibújni a maszkja mögül, akkor igazán izgalmassá válik. Óriási előnye annak, hogy Magyarországon kevés közönségfilm készül, hogy a legkisebb szerepekben is pompás alakításokkal találkozhatunk, a látszólag egysíkú főellenséget pedig lélekkel tölti meg Gáspár Tibor.

Hogy ne menjünk el a címszereplő mellett sem - akit természetesen annyi ló alakított, ahány trükkhöz be kellett idomítani -, el kell mondanom, hogy habár inkább a gazdája szerepelt a fókuszban, az ő szemén keresztül mi is rajongóivá válunk. Belekeveredünk ebbe a furcsa szerelmi háromszögbe, amit egy macskával akár még négyszöggé is alakíthatunk, és a jól felépített személyes motiváltsággal úgyis lerágjuk a körmünket a bemutatott futamokon, hogy legfeljebb csak a mozijegy árát játszottuk meg.

A film vége felé azonban meg lesz a böjtje a hosszúra nyúló bemutatásnak. A számtalan fordulat és szépen felépített kisebb-nagyobb érzelmi csúcspont után nehezére esik a filmnek überelnie a záróakkordban a korábban elérteket. Benne van minden, ami kell, mégis - előre is elnézést - egy kicsit átestek a ló túlsó oldalára. Ennek ellenére nem lehet rá igazán haragudni, inkább csak egy kihagyott ziccernek érzi az ember, hogy egy ilyen szenvedélyes, fordulatos és szórakoztató filmet ilyen olcsó fordulattal zárnak le, és nem ismerték fel az alkotók a nagy lendületben, hogy mennyi az elég. Egy picikét több önmérséklettel, feszesebbre vett játékidővel azt gondolom a maga kategóriájában szó nem érhetné.

Összességében kiváló karakterek és izgalmas történetmesélés, pátoszosságot kerülő büszkeségérzet jellemzi ezt a filmet. A kissé steampunkosra vett ruhatárral, a kikacsintós poénokkal - na meg a magyar viszonylatban nagy költségvetéssel - megkapjuk, amit szeretnénk. Ami miatt kiemelkedő még az átlagos kalandfilmek közül, az az otthonosság érzése, amelyet nincs az a hollywoodi legenda, aki megadhatna nekünk.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Kincsem

Kinek Ajánljuk
  • Akik régóta vágytak már egy mozgalmas kosztümös kalandfilmre.
  • Akik unják a sok álszent amerikai filmet, ahol egy női mell látványa már korhatár ugrást okoz.
  • Akik szeretnének kicsit büszke magyarok lenni, minden sallangtól mentesen.
  • Steampunk cosplayereknek.
Kinek Nem
  • Akik szerint egy múltban játszódó történetnek akkor is közelítenie kell a valóságot, ha az még egy két perces wikipédia szócikkben összefoglalva is unalmas.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.