Hirdetés

Kinek a háza? - Kritika

|

Beilleszkedési nehézségek és múltbéli traumák, megszórva egy kis kísértetsztorival. Ki hitte volna, hogy működhet?

Hirdetés

Rami Weekes bemutatkozó rendezése számos potenciált rejtett magában, s úgy tűnt, hogy az átlagtól elütő horror-dráma születhet a Kinek a háza? képében. A végeredmény, ha nem is minden igényt kielégítő, de mindenképp egy különleges darab.

Hirdetés

Bol (Sope Dirisu) és Rial (Wunmi Mosaku) Dél-Szudánból menekültek Londonba, egy szebb élet reményében. Lányuk a tengeren való átkelés során vízbe veszett, de hőseink igyekszenek továbblépni. Letelepedési engedélyt kapnak, s egy házat, ami az övék lehet, ám hamar kiderül, hogy az új otthonnal nincs minden rendben.

Weekes nagy fába vágta a fejszéjét, története számos témát érint, a bevándorlástól kezdve, a kultúrák közti különbségeken át a múlt démonaival való szembenézést. Mindezt a sokszor látott elátkozott ház köntösbe bújtatva, mely elcsépeltnek is hathat, de szerencsére szó nincs ilyesmiről.

A minimális expozíció után rögtön átvált horrorba a direktor. London egy nem túl rózsás negyedében járunk, egy enyhén felújításra szoruló házban, mely eleve megadja az alaphangulatot. Erre rátesz egy lapáttal a baljós jelek sokasága, a suttogások éjszaka és a rendre feltűnő árnyalakok. Weekes nem rest a frászt hozni ránk, s bár nem minden alkalommal sikerül, a Kinek a háza? bőven tartogat feszült és ijesztő pillanatokat. Nem tudjuk mi történik, s csak sejtjük, hogy mi állhat a háttérben. Azt hihetnénk, hogy a kísértetekkel való macska-egér játék fogja szolgáltatni a fő konfliktust, de a film újfent bizonyítja sokszínűségét. A lényeg ugyanis Bol és Rial nézeteltérésein, valamint belső harcán van. A férfi szeretne minél hamarabb beilleszkedni, munkát találni, a társadalom megbecsült tagjává válni, míg a nő nem tudja elengedni a múltat, sokkal nehezebben alkalmazkodik egy másik kultúrához és hiába élt háborús övezetben, mégis hazavágyik. Ráadásul Rial egyáltalán nem fél a szellemektől, sőt paktumot köt velük, ami tovább kavarja a szálakat és a nő viszonyát Bollal. Az utolsó harmad tartogat egy csavart, mely nem feltétlenül a legmegalapozottabb, de vitathatatlanul hatásos. Tovább mélyíti a film dramaturgiáját, választ ad számos kérdésre és a bűntudat lélektanát boncolgatja. A zárás a már említett bűntudat legyőzéséről, a következményekkel való szembenézésről, illetve az újrakezdésről szól. Kicsit talán hirtelen érkezik és nem is feltétlenül egy ilyen epilógus dukálna az addig látottakhoz, de megvan benne a feloldozás szépsége.

Akadnak mellékszereplők, de Sope Disiru és Wunmi Mosaku uralják a cselekményt. Mindketten parádésat alakítanak, még ha azonosulni nem is tudunk velük, a fájdalmuk, céljuk átélhető, játékuk ereje elsősorban a drámaibb jeleneteknél ütközik ki, de végig kifogástalanok.

Megvannak a maga hibái, de a Kinek a háza? abszolút autentikus horror-dráma. Remek érzékkel ugrál a műfajok közt, egyszerre tud borzongató és szívszorító élmény lenni. Ügyes szimbolikával, sajátos atmoszférával bír, az aktuális társadalmi témák mellett számos fontos emberi érzésről mesél, egyedi stílusban. Nem könnyű és főleg nem kommersz menet Weekes debütálása, de érdemes lesz a jövőben odafigyelni a rendezőre.

Kinek a háza

Kinek Ajánljuk
  • Akinek voltak valaha beilleszkedési problémái
  • Aki szereti a különleges horrorokat
  • Akit nem zavar, ha a borzongás drámával párosul
  • Aki szerint jó, ha egy műfaji film kiszélesíti a határait
Kinek Nem
  • Aki szerint egy horrorfilm maradjon csak az ijesztgetésnél
  • Aki egy kommerszebb szórakozásra vágyik
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.