A cím, ami önmagáért beszél. Aki beül erre a filmre, nagyjából sejti, hogy mire számíthat, a kérdés az, hogy miként sikerül kitölteni a bő másfél órás játékidőt ezzel a teljesen elszállt koncepcióval.

Persze akadnak érdekességek, miszerint ez Ray Liotta egyik utolsó mozis szerepe, a sztori igaz történeten alapul, illetve valakit biztos csábít Elizabeth Banks a rendezői székben, de ne legyenek illúzióink. Egy bekokózott medve ámokfutását valahol minden filmőrültnek látnia kell, nem?

Ahogy említettem, a művet valós események ihlették, de ezt nagyon szabadon kell értelmezni. Valóban történt a 80-as években egy hasonló eset, és egy fekete medve, nagyjából 20 millió dollárnak megfelelő kokaint evett meg, de nem tépett be és gyilkolta halomra az arra járókat, hanem perceken belül elpusztult. Banksék úgy gondolták, ez ideális alapanyag egy eszement és vérgőzös vígjátékhoz, az elgondolásuk pedig részben be is jött.

A cselekmény önmagában nem lenne túl hosszú ezzel az alapötlettel, fel kell tölteni a hézagokat, a drogmámoros mackó inkább csak egy visszatérő geg, mintsem tényleges "főhős". Szerencsére akadnak itt érdekes figurák, akik zömmel hozzák az elvárt szintet. Nincs szükség különösebb mélységre vagy részletes jellemrajzokra, de így is emlékezetesek tudnak lenni.

Az elvesztett csomag után loholó páros, kiegészülve egy helyi huligánnal viszik a prímet, de a vadőr vagy a suliból lógó gyerekek is megérnek egy misét. A szálakat nyilván a szabadon kóborló állat köti össze, aki mindenütt hullákat hagy maga után. Semmi innovatívra nem kell gondolni, ez egy tudatosan agyament marhaság, ám senki ne gondolja azt, hogy ezt könnyű jól kivitelezni. Attól, hogy nem veszik magukat komolyan, még lehet egy összefüggéstelen, igénytelen katyvasz az összkép. Nehéz megtalálni a kontrasztot a debil, mégis frappáns humor és a darabolós gyilkosságok közt, a Kokainmedve viszont nagyjából tudja venni az akadályokat.

A tempó remek, folyamatosan pörögnek az események, mindig történik valami, noha a színvonal nem a legegységesebb. A humorbombák sokszor fárasztóak, súlytalanok, de szerencsére bőven lesz okunk mosolyogni és nevetgélni a bő másfél óra alatt. Teljesen kretén szituációk váltogatják egymást, mintha a Brickleberry című felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat egy epizódja elevenedne meg előttünk, annyi különbséggel, hogy a Kokainmedve nyugodtan lehetett volna még bevállalósabb. Szó se róla, vannak jelenetek, melyek kicsaphatják egyeseknél a biztosítékot, de egy ilyen alkotásnál nyugodtan el lehet engedni a gyeplőt és döntögetni a tabukat. Ehelyett olykor olyan érzésem volt, hogy a stáb megálljt parancsolt a legelborultabb ötleteknek és visszatáncoltak, hogy fogyaszthatóbb legyen a végeredmény.

A színészek láthatóan élvezték a forgatást, Ray Liottát jó volt talán utoljára látni, még ha nem is ez a legméltóbb búcsú, de Alden Ehrenreich, O'Shea Jackson Jr. és Margo Martindale is lubickolnak a szerepeikben. Muszáj megemlíteni az ominózus mackót is, mely az előzetesekben pocsékul nézett ki, s a kész filmben sem fogjuk összekeverni egy valódi állattal, de a célnak maximálisan megfelel.

Biztosan lesz, aki nézhetetlen hulladéknak fogja tartani, bár ha valaki beül egy Kokainmedve című filmre, illő az elvárásait ehhez a szinthez igazítani. Egy ennyire szélsőséges darabnál persze indokolt lenne, hogy szélsőséges reakciókat váltson ki, s ez részleteiben lehet, hogy összejön, egészében nem éreztem így. Időnként nagyon elkapja a fonalat, míg máskor inkább fáraszt, így adva ki egy olyan trash vígjátékot, amin korrektül elszórakozunk. Olyan kellemes kis agypusztítás ez, amire néha szükségünk van, a legnagyobb hibája pedig nem a kreténsége, hanem az, hogy egyszerűen nem túl emlékezetes.