Legalábbis ha bármi forradalmit vártunk az előzetesek alapján az új Kong mozitól. Óriási monszták, vicceskedő mellékkarakterek, Francis Ford Coppola klasszikusának a beidézése. Ezt vártuk, mintsem a már temérdekszer elmesélt "A szépség végzett a szörnyeteggel" sztori újráját. És ezt is kaptuk, ami önmagában még nem nagy truváj, a kérdés inkább az volt, hogy élvezetes lesz-e, szórakoztató szinten? A válasz pedig egy határozott igen.

Simán benne lehetett volna ebben a bukás lehetősége is. A Warner gyakorlatilag minden a kezébe akadó franchise-ból igyekszik kifacsarni a pénznedűt az univerzumépítés receptúrája szerint és már tudjuk is, hogy Kong 2020-ban össze is csap Godzillával, addig pedig még érkezik az ősgyík újabb különálló mozija. A 2014-es Godzilla egyébként is egy állatorvosi ló volt: az előzetesek komorsága, az igényes szereplőgárda és a minden addiginál nagyobb dög jelenléte szépen felsrófolták az elvárásokat, amelyeknek nem is tudott megfelelni. Gareth Edwards ugyan számos izgalmas, hangulatos jelenetet levezényelt (pl. a cunami Godzilla kikászálódásakor az óceánból), azonban szembeötlő volt, hogy a korábban mindössze 500 000 dollárból forgatott Monsters rendezője hangulatfestésben mennyire erős, ellenben a színészvezetéssel, vagy a narratívával.  A Kong élére szintén egy a független filmek világából érkező direktor, a zseniális coming of age A nyár királyait jegyző Jordan Vogt-Roberts ült. Az ő szerződtetése nem csak abból a szempontból szerencsés, mert A nyár királyai a saját műfaján belül jobb film, mint a Monsters, hanem mert egyszerűen Vogt-Roberts jobb, tapasztaltabb rendező Edwardsnál.

És karakterközpontúbb. A szörnyfilmek legnagyobb rákfenéje, hogy az emberi karakterekkel nem tudnak mit kezdeni, hiszen kit érdekel két figura szárba szökkenő szerelmi szála, vagy családi tragédiája, ha azt nézhetjük, amint egy óriásgorilla éppen szétzúzza két T-Rex arcát, ahogy azt tette Peter Jackson 2005-ös King Kongjában? Félreértések elkerülése végett: Vogt-Robertsnek sem sikerült megreformálnia a műfajt, karakterei típusfigurák, ráadásul - talán éppen a stúdió ostora miatt - nem is nagyon tud elidőzni rajtuk (pedig vannak néhányan és még érdekesek is), de érződik az igyekezet, hála a Godzillát is jegyző Max Borstein mellé becsatlakozó Dan Gilroynak. A vietnami háború lezárását követő időszak nem csupán az atmoszférán és a zenei anyagon, hanem a karaktereken is nyomot hagyott, elsősorban a Kurtz ezredest idéző Samuel L. Jackson parancsnokán (túlságosan is), de John C. Reilly - az előzetes félelmekkel ellentétben - sem ment át egy rossz pojácába, miközben a kalandor szerepben meglepően helytálló Tom Hiddleston és a sajnálatosan alulírt Brie Larson között is kihagyták a romantikus szálat.

De a sztár persze így is a majom lesz, akit ezúttal nem sikerült annyi élettel és személyiséggel megtölteni, mint Jacksonéknak, de nem is lett egy lelketlen CGI-hegyomlás a majmóca, akit a 2005-ös filmhez hasonlóan itt is az egyik stábban felbukkanó színész, Toby Kebbel (Spíler, Fantasztikus Négyes, A majmok bolygója: Forradalom) keltett életre. A belépői, vagy a földből előtűnő ocsmányságokkal való csörtéi misztikusak és decensek, ha mentesek is az igazán emlékezetes mozzanatoktól és még az embereknek is jut mellette a rivaldafényből. Hovatovább Vogt-Robertsék ügyesen játszanak a korhatár besorolással, és még a sötét humor is felüti a fejét az ügyes vágásnak, vagy a klisék kifigurázásának hála.

Mindezzel együtt nem lett forradalmi, sohasem látott szörnyfilm a Koponya sziget. Szerencsére elkerüli azt a hibát, hogy kényszeresen univerzumot építsen (csak nagyon enyhe utalást kapunk Godzillára), ellenben az Apokalipszis: Most és egyéb témába vágó filmek folytonos beidézése, és a "Best of Vietnam" címen is kiadható zenei válogatás már inkább elvesz, mintsem hozzáad az élményhez. Az olykor valóban karfaszaggató suspense jelenetek (igen, ilyenek is akadnak), a szimpatikus karakterek és magával ragadó korhangulat, valamint az az őszinteség, hogy nem akar többnek látszani, mint ami rettentő szerethető alkotássá teszi az új Kongot, ha a műfaj királyává nem is avatja.