Sok filmre igaz, hogy ha nincs a pandémia, már rég elkészült volna, és ez a helyzet a Könyvklub folytatásával is, amelyet alig egy évvel a premier után bejelentett a stáb. Megírták a forgatókönyvet, a színészeknek viszont vissza kellett lépniük a rajtkőről, ugyanis a koronavírus-járvány miatt senki sem tudta, egyáltalán túléli-e Hollywood a lezárásokat. Szerencsére már a hátunk mögött tudhatjuk ezt az időszakot, és négy év késéssel, de megérkezett a mozikba a Könyvklub, méghozzá a következő fejezettel.
Az első részt 2018-ban mutatták be, és szerintem nem is titkolták, hogy a negyvenes korosztályt, elsősorban a nőket célozzák meg ezzel a könnyed, romantikus és néhol egészen pikáns humorú komédiával. A tipikus barátnős mozifilmről azonban a férjek sem rohantak el, sőt egy-egy poént talán a feleségeiknél is jobban élveztek. Nem hiába, a Könyvklub megpendít komolyabb húrokat is, legyen szó az elmulasztott szerelemről, az idejekorán elveszített házastárs iránt érzett gyászról és az évtizedes társtalanság okozta zárkózottságról és fásultságról.
Szerencsére mindent remekül feloldanak, és aki megnézi a filmet, kellemes élménnyel gazdagodik. Mivel nekem személy szerint nagyon tetszett az első rész, vártam a folytatást, amely nem is okozott csalódást. A Következő fejezetben a komoly hangvétel picit háttérbe szorul, és bár vannak benne érzelmesebb pillanatok, mégsem ezek, hanem a bombasztikus poénok miatt marad majd emlékezetes a Könyvklub folytatása.
A történet röviden összefoglalható. A főszereplő négyes (Jane Fonda, Diane Keaton, Candice Bergen és Mary Steenburgen) a pandémia utáni első adandó alkalommal offline is megüli a szokásos könyvklubját, és eltervezik, hogy a régóta a fiókban lapuló ötletet, a közös olaszországi utat végre megvalósítják. Kapóra is jön, hogy a Fonda játszotta Viviant eljegyezték, így a leánybúcsúhoz a festői Itália szolgáltatja a hátteret. Olasz borok, mesés tájak, csábító pillantású talján férfiak, erotikus poénok és persze milliónyi filmes és könyves utalás tarkítja az idős kompánia útját.
A film a bevezető után azonnal a lovak közé csap, és meg sem állunk az utolsó képkockákig. Az egész film gördül előre, érezzük, hogy telik az idő, hogy haladunk a végkifejlet, azaz az esküvő felé, mégsem unalmas egyetlen perc sem. Mindig történik valami, vagy elhangzik egy olyan csípős, forró megjegyzés, mely után szem nem marad szárazon. Az író-rendező, Bill Holderman és társa, Erin Simms remek érzékkel adagolják a poénokat. Nem érződik túl soknak vagy erőltetettnek a film humora, jó az ütem, változatos és egészen az utolsó mozzanatig elviszi a nézőt a lendület. Szinte várjuk, hogy melyik szereplő dob be egy újabb patront, hogy hangos nevetésben törjön ki a nézőtér.
A Könyvklub a második részével is bebizonyította, amit elért az elsővel, hogy ezt a filmet nem lehet csendben ülve, faarccal végignézni. Mindenki megtalálja azokat a poénokat és pillanatokat, amelyeket a legjobb élvez, azokat az utalásokat, melyeknek a felismerése örömet okoz, és amikor hallod, hogy előtted és mögötted is majd bepisilnek a nevetéstől, te sem tudod majd visszafogni magad. Persze nem ajánlom mindenkinek, hiszen a huszonévesek nem sok ponton tudnak majd kapcsolódni ehhez a filmhez, de végülis ki tudja… a mozi varázsa bárkit megszédíthet.
Ha egy kellemes élményre vágytok, egy olyan mozifilmre, mely nem árul zsákbamacskát és garantáltan vicces, akkor ne keresgéljetek tovább, csatlakozzatok ti is az itáliai Könyvklubhoz!
