Kis Hajni rendezői bemutatkozása egy sajátos apa-lánya kapcsolatba enged betekintést, melyre nyugodtan rá lehet sütni, hogy nem túl eredeti ötlet. Ráadásul hazánkban roppant ritka az autentikus, mi több szórakoztató közönségfilm, úgyhogy okkal lehettek aggályai bárkinek a Külön falkával kapcsolatban. Épp ezért még nagyobb bravúr, hogy az alkotók mit hoztak ki belőle, de az eredményt mi sem mutatja jobban, mint a miskolci Cinefesten bezsebelt közönségdíj.

Tibor (Dietz Gusztáv) élete romokban hever. Kidobóként dolgozik, de agresszív magaviselete miatt összetűzésbe kerül a törvénnyel, ráadásul már korábbról is volt priusza. Lánya, a tizenéves Niki (Horváth Zorka) nagymamájánál él, apjával nem tartja a kapcsolatot, mégis szeretne vele találkozni. Az akaratos kishölgy eléri amit akar, így a két különc végre elkezdhet egy afféle diszfunkcionális családként működni.

Ez a szinopszis így felvázolva továbbra is egyszerűen tűnik, s ha a történet gerincét nézzük valóban az. A hasonló stílusú zsánerfilmek alapjaira támaszkodik, ezek sablonjait használja fel, úgymint a két különc jellem bemutatása vagy a szívmelengető ismerkedős pillanatok. Azonban érkezik egy hatalmas de, ugyanis a rendezőnő ezeket a paneleket úgy használja fel, hogy a cselekmény javára váljanak, és a film meg tudjon újulni, képes legyen a történetet kicsit más köntösben elmesélni. Hogy ezt mivel éri el? Több módszerrel, de a legfontosabb vitathatatlanul a két főhős.

Tibor drámája abszolút átélhető, a férfit bűntudat mardossa, ugyanis ő a felelős felesége haláláért, illetve ezért tiltották el a lányától is. Csak tengődik céltalanul a világban, konfliktusait pedig rendre erőszakkal oldaná meg. Az érem másik oldalát Niki képviselhetné, ám ő sem egy földre szállt angyal, megrögzött hazudozó, borzasztóan makacs és öntörvényű lány, akivel nem egyszerű kijönni. Tény, hogy ha csak a felszínt kapargatjuk, egyikük sem túl szimpatikus figura, ám együtt végtelenül kedvelhetőek, pont azért mert szükségük van a másikra és megadják egymásnak azt, ami eddig hiányzott az életükből.

Kalandozásaik számos megmosolyogtató és bájos jelenetet eredményeznek, gondolok itt a benzinkutas kocsimosásra vagy akár a fogadóórára. Felemelő érzés látni, ahogy ez a két magának való, eltévedt lélek egymásra talál, és ketten talán végre révbe érhetnek. A másik remek rendezői húzás, hogy hiába találhatók a filmben a zsánerre jellemző sablonok, Kis pont akkor és úgy tudja kikerülni a buktatókat, hogy elkerülje az izzadságszagú mondanivalót és a giccset. Sőt, a zárás meg tudott lepni. Bevállalós, kifejezetten komor és szikár epilógust kapunk, csordultig töltve érzelmekkel, mely nem biztos, hogy a legjobb érzésekkel tölt fel minket, de garantáltan eléri célját.

Dietz Gusztáv telitalálatnak bizonyult a szerepre. Civilben MMA harcosként is ténykedett anno, tehát nem hivatásos színészről beszélünk, ennek ellenére kisugárzása, sármja, és persze külleme remekül illenek Tibi karakteréhez. Hazai filmekben sajnos ahhoz a bizonyos fehér hollóhoz mérik a jó gyerekszínészeket, Horváth Zorka mégis ebbe a kategóriába tartozik. Képes jól hozni az apjára felnéző, önfejű Nikit és elsősorban a közös jelenetekben hozzák ki egymásból a legjobbat.

A Külön falka remek rendezői bemutatkozás, minimális hiányérzetem talán maradt a befejezés után, s valamivel dramedy-sebb kivitelezésre számítottam, de ezt nem kérem számon a végeredményen. Mégpedig azért, mert az élmény működik. Egyszerre kedves, szívbemarkoló, hihető eseménysorozatot mutat be, kellő humorral és fajsúlyos drámával. Mindezt felesleges giccs nélkül, tele érzelmekkel egy olyan apa-lánya kapcsolatban, melyet a szívünkbe zárunk, és a saját falkánkba is befogadnánk.