Lenyűgöző teremtmények – Kritika

Ettől még ne higgyük azt, hogy a film nem azt a célt szolgálja, hogy a tini célközönség zsebéből kicsalja a pénzt, valamint hogy a két főszereplő Alden Ehrenreich és Alice Englert képei lecseréljék Pattinson és Stewart posztereit a falakon. Művészi szándék nem sok szorult Richard LaGravanese (P.S. I Love You) mozijába, színész már annál inkább – legalábbis az Irons-Thompson-Davis trióval mindenképp – akik legalább rutinjukkal képesek ellensúlyozni a fiatalok játékát, plusz itt a két szereplőnek nem rendelnek mindent alá a készítők (pl. a jó ízlést), így a kelleténél fél órával hosszabb játékidő is könnyebben megy le a torkunkon.

A film egyik erénye, hogy nem gyalázza meg úgy a varázsló mítoszt, mint tette azt a Cullen család pár éve a vámpírokkal. Másrészt a tini közegre jellemző túldramatizálás ellenére is a karakterek könnyedebbek, és legtöbbjüket nem kívánjuk azonnal máglyán elégetni. A szereplők ettől még egy dimenziós papírmasé figurák, akiket már kismillió filmben láttunk, de pont ez a „már ismerjük őket” érzés teszi a figurákat szimpatikusabbá a falfehérre meszelt arcú, szenvelgő vámpíroknál. A két főszereplő között a kémia legkisebb jele sem működik, de ez ne csapjon be senkit, elődeiknél se volt másként, csak a média generálta románcnak hála sokan elhitték: Alice Englert méltó utódja lehetne Kristen Stewart-nak. Nemcsak azért, mert szülei a filmiparban dolgoznak (rejtély megoldva), hanem arcjátéka is a zérussal konvergál. Ellenben a megjegyezhetetlen nevű Alden Ehrenreich kettejük helyett is használja a mimikáját, talán pont ezért tud olykor kifejezetten szimpatikus lenni, de attól még hiteltelen marad, hogy SZTK-szemüveget adnak a fejére és Vonnegut-ot a kezébe. A nagy öregek közül Emmy Rossum-nak és Emma Thompsonnak jutott a hálásabb szerep, ők tobzódnak a karakterükben (utóbbi már túlságosan is), Viola Davis a háttérből is lemossa fiatalabb kollégáit, ha egy jelenetben van velük, de a prímet a gárdából mindenképpen Jeremy Irons, enyhén Drakula gróf beütésű karaktere viszi.

A 60 milliós költségvetés azonban csak hellyel-közzel érződik. A déli városka gyönyörű helyszínül szolgál a történethez, ellenben a vizuális effekteknél már kilóg a lóláb, főleg a fináléban. Azonban ennél is bosszantóbb, hogy a büdzséből nem tellett egy normális forgatókönyvre, amit szintén LaGravanese jegyez. A már említett túlnyújtás mellett a szkript nem egyszer hemzseg a lyukaktól, ami egy franchisenak szánt bevezetőfilmnél, aminek az lenne a dolga hogy egy fantáziavilág szabályrendszerét lefektesse, megismertesse a nézővel, problémás, így a két órás játékidő alatt sem tudjuk meg, hogy például az Igézőknek mi a feladatuk.

A filmet utálni mégsem lehet – noha a könyv rajongói biztos másképp vélekednek – ugyanis célközönsége igényeit maximálisan kielégíti, sőt néhol az idősebbek, vagy a másik nem tagjai is jól szórakozhatnak rajta. Az amerikai bevételeket elnézve azonban nem várható folytatás, ami talán az unatkozó anyukákat arra ösztönzi majd, hogy üres óráikban valami minőségibb bestsellerrel álljanak elő lányaiknak. De persze ez csak hiú ábránd. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=6zSkOmrPujo[/embed]  

Oldalak: 1 2