Hirdetés

Lidérces mesék éjszakája - Kritika

|

Parás olvasókönyv tiniknek.

Démonok, túlvilági lények, maszkos gyilkosok tarolnak a horrorpiacon, klasszikus kísértethistóriákból egyre kevesebbet látni. Guillermo Del Toro ennek a szubzsánernek a hű követője, s noha a Lidérces mesék éjszakáját nem ő rendezte, íróként és producerként kivette a részét a munkálatokból. Ez meg is látszik a végeredményen, minden tekintetben.

Hirdetés

A 60-as évek végén járunk és éppen halloween van, a tizenéves Stella (Zoe Margaret Colletti) pedig az ünnep alkalmával elmegy édességet gyűjteni két barátjával. A csatangolás során betévednek a rémséges Bellows házba, ahol ráakadnak egy könyvre, tele ijesztő történetekkel. Stella felfedezi, hogy minden kis sztori kapcsolódik a valósághoz és vagy megtörtént, vagy meg fog történni.

Andre Ovredal műve úgy indul, ahogy a manapság oly divatossá vált nosztalgikus horrorok, amikben gyerekek a főszereplők. Megismerjük a karaktereket, körvonalazódik a konfliktus, majd érkeznek a bonyodalmak. Hőseink klasszikus különcök, úgymint a horrormániás geek, kifinomult értelmiségi vagy a folyamatosan viccelő poéngyáros. Megvan köztük a kémia, passzolnak, jó csapatot alkotnak. Más kérdés, hogy a hozzájuk csapódó Ramont (Michael Garza) túlontúl is hamar befogadják, percek alatt úgy kezelik, mintha ezer éve barátok lennének. A cselekményvezetés a megszokott mederben zajlik, lejátsszák a kötelező köröket. A rendhagyó felvezetés után Stelláék szembesülnek a könyv szörnyű igazságával, illetve igyekeznek kinyomozni, miként lehet megállítani az írásokat körmölő szellemet, Sarah Bellows-t.

A megoldás egy családi titkokban rejlik, de hőseinknek versenyt kell futniuk az idővel, mert a lapokra vetett borzalmak hamar megelevenednek. Ezeknél a rémeknél érezni legjobban Del Toro kreativitását, a lények ugyanis kifogástalanok. A madárijesztő, a lábujját kereső förtelem, valamint a kórház vörös szobájának lassan csoszogó nője is telitalálatnak bizonyultak, kár, hogy csak pillanataik vannak. Ebből következik a film talán legnagyobb hibája. A Lidérces mesék éjszakája ugyanis nem ijesztő. A rémálombeli teremtmények hatásosak, az atmoszféra pazar, valahogy még sincs meg benne az a plusz, ami a nézőt arra késztetné, hogy a párnát a szeme elé kapja. Egy horrornál azért ez elég nagy hátrány, noha biztosan sokak rémálmaiban visszaköszönnek majd az itt látott alakok. Az összkép mégis lehetett volna nyersebb, nyomasztóbb, így inkább azok ingerküszöbét fogja megugrani, akik ismerkednek a műfajjal. Az utolsó harmadra a cselekmény elfárad, a zárás pedig kissé giccses. Néhány mondattal összefoglalják a történteket, előrevetítenek egy esetleges folytatást és minden rendben. Ez, ebben a formában kissé összecsapott hatást kelt.

A Lidérces mesék éjszakája érdekes próbálkozás, a klasszikus rémmesék rajongói szeretni fogják. Hangulatteremtésből jelesre vizsgázik, a világa magával ragad és egy, az átlagnál igényesebb horror sült ki belőle. A főhőst alakító Zoe Margaret Colletti affektálása helyenként iszonyú zavaró, illetve a kiszámíthatóság és a kevés igazán parás jelenet lerontják az élményt. A koncepció talán jobban működhetett volna, ha egy a V/H/S-hez hasonló szkeccsfilmet készített volna Ovredal, egy fő szállal és néhány különálló szegmenssel. Egy esélyt így is megérdemel, de túl sok lidérces álmunk nem lesz tőle.

Lidérces mesék éjszakája

Kinek Ajánljuk
  • Aki szereti a kísértettörténeteket
  • Aki viszonylag kevés horrort látott
  • Ijedősöknek
Kinek Nem
  • Aki félni szeretne
  • Akinek nem elég a jó alapötlet
  • Akit zavar a kiszámíthatóság
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.