Lincoln – Kritika

A film rengeteg buktatót rejtett magában, és a rendezőből, valamint az előzetesekből kiindulva könnyen pátoszba fulladhatott volna az egész. Spielberg mégis komoly mértéktartásról tett tanúbizonyságot, és egy felettébb kimért, száraz filmmel tisztelgett Abraham Lincoln előtt. Kimért, mert Spielberg a rá jellemző manírokat háttérbe szorította (beleértve régi barátja, John Williams zenéjét is), és nem törte meg a történetet egy-egy beiktatott, de látványos csatával, ugyanakkor száraz, mert mindezek ellenére nem több a film, mint egy két és fél órás, kiadós történelemlecke.

Ennek ellenére – vagy éppen ezért – egy igencsak fontos film, nemcsak Spielberg filmográfiáját tekintve. A rendező a 13. alkotmány-kiegészítés elfogadása köré szőtt története ügyesen sorakoztatja fel érvek és ellenérvek sorozatát, közben pedig betekintést enged a politikai machinációk akkor is szélsőségekkel telített világába, aminek Lincoln ugyanúgy részese volt. Mert tudjuk, hogy egy olyan ügyért harcolt, ami ma már magától értetődő, de abban az időben közel sem volt az, ezzel pedig jó példát szolgáltatva sok mai államférfinak és politikusnak, akik kiállnak egy olyan, Lincoln szellemiségét tiszteletben tartó ügyért, amit sokan még ma nem tekintenek természetesnek, elfogadottnak.

Az, hogy eme jeles történelmi alak személyisége nem sérül, nem esik túlzásokba egyik irányba se, az Tony Kushner forgatókönyve mellett Spielberg már többször hangoztatott mértéktartásának és Daniel Day-Lewis ezúttal is fantasztikus játékának köszönhető. A tíz évig folyamatosan rajtra kész film címszerepe Liam Neesonnál is megfordult, de végül az visszakerült az eredetileg kiszemelt Day-Lewishoz, aki ezúttal is elveszik a szerepben, ráadásul külsőre is kísértetiesen hasonlít Lincolnra, így hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ismét egy maradandó színészi alakítással lett gazdagabb a filmtörténelem. Figurája – egy jelenetet leszámítva – nélkülözi a heves kirohanásokat, mégis öröm látni a vásznon ezt a kétségtelenül megfáradt és gondterhelt, folyton anekdotázó alakot, megértve, hogy miért olyan fontos és emblematikus Lincoln figurája az amerikaiaknak. Day-Lewishoz csak Tommy Lee Jones tudott színészileg igazán felnőni, őket követi Sally Field és David Strathairn, mindenki másnak a szereplőgárdából (Joseph Gordon-Lewitt, Jackie Earle Haley, Jared Harris) csak statisztaszerep jut, ezzel sem elvonva a figyelmet a film lényegi mondanivalójáról.

A Lincoln talán innen, a folyamatos válságokban vergődő, az öreg kontinens jelzőt egyre inkább kiérdemlő Európából nem több, mint egy megfáradt óda az Új Világ egy meghatározó alakjához, ami annak az aktuális politikai vezetésével való párhuzamokat sem nélkülözi. Mégis címszereplője nem csak egy nemzet polgárainak lehet példamutató, hanem minden ember számára.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=_zusDic3jGM[/embed]

Oldalak: 1 2