Madagaszkár 3 – Kritika

A második rész végén a pingvinek egy rakat arannyal és drágakővel megpakolva elutaznak Monte Carloba, de elfelejtenek visszatérni hőseinkért, ezért „Ha Mohamed nem megy a hegyhez…” alapon ők mennek a frakkos figurákért. Azonban miután felforgatják a tengerparti luxusvárost és magukra haragítanak egy őrült francia sintért, elvegyülnek egy vándorcirkuszban, hogy végre hazajuthassanak imádott New Yorkjukba.

Az előző két részhez képest ötletes váltás volt, hogy a vadont felcserélték az európai nagyvárosok dzsungelére, a vándorcirkusz színes forgatagával kiegészülve pedig kifejezetten frissnek hat az egész. Ebben viszont közrejátszanak az új karakterek is. Az előző rész új arcaihoz képest – akik közül senki sem bukkan fel az afrikai prológusban – most valóban bájos, szeretetre méltó karaktereket kapunk, persze eredetiséget ne várjunk tőlük se. Kedvencem az átlagos értelmi képességű (vagy annál valamivel csekélyebb IQ-val rendelkező) oroszlánfóka, Stefano volt, de a morcos tigris, Vitalij, és az állatrendész, DuBois kapitány is megér egy misét. Utóbbi ráadásul a széria első valamire való főgonosza. A sok figura közt mégis elsikkadnak jó néhányan – konkrétan a főszereplő négyesből rögtön hárman – de ez már a sok szereplőt mozgató filmek állandó rákfenéje, és az lenne a csoda, ha nem így lenne (lásd. Bosszúállók).

A jól eltalált karakterekért – és a legalább ugyanilyen jól időzített poénokért – a két újonnan a fedélzetre lépő stábtag, az első két rész rendezői, Eric Darnell és Tom McGrath mellé csatlakozó Conrad Vernon (Shrek 2, Szörnyek az űrlények ellen) valamint a forgatókönyvet jegyző Noah Baumbach (Édes vízi élet, A fantasztikus Róka úr) a felelős. A sztori végig gördülékeny, a szokásos pop kulturális utalások jókor vannak jó helyen, az animáció gyönyörű – erre a legjobb példa a kreatív londoni bemutató – és az akciók is parádésak, mint a Monte Carlo-i üldözés, vagy a filmvégi finálé, amit csak megspékel az arcunkba mászó 3D.

Ugyanakkor ez a rész se fog sem az animációs klasszikusok közé emelkedni, ahogy két elődje sem tette, de másfél órára könnyed kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Innen üzenném azonban a készítőknek, hogy most álljanak le a szériával, nehogy a zöld ogre szomorú sorsára jussanak. A befejezés nem igényel semmilyen folytatást, ezzel a három résszel pedig annyit kaszáltak – a filmhez kapcsolódó merchandise-szal egyetemben – hogy életük hátralévő részében riszálhatnak boldogan, így is, úgy is. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=GvdnKiU93oI[/embed]

Oldalak: 1 2