William Eubank a "COVID-években" két horrorfilmmel ismertette meg a nevét a mezei nézőkkel. Az Árok egy tengermélyi H.P. Lovecraft-folklóros mázzal bevont kaland volt, amit Cthulhu megjelenése miatt nem lehetett utálni, majd egy évre rá a Parajelenségek (Paranormal Activity) széria legújabb darabját, egy potenciális spin-offot dirigált le: ez volt a Parajelenségek: Kapcsolódás. Ez utóbbi annyira félresikerült, hogy Jason Blum (a Blumhouse vezérigazgatója) a megjelenés után nem sokkal rövidre is zárta a potenciális folytatások kérdését.
Eubank szakítva a horrorral, ezúttal az akció-thriller vonalra ült fel: ez lett a Maga a pokol, amihez olyan színészeket sikerült megnyernie, mint Liam és Luke Hemsworth, Russell Crowe, vagy a Hősök című szériából ismert Milo Ventimiglia. Ez a zsánerváltás pedig kifejezetten szórakoztatóra sikeredett Eubanknek, aminél a rendezés mellett még társírói feladatokat is ellátott.
Egy amerikai különleges egység titkos küldetést hajt végre egy szigeten. A brigád a veteránjai mellett egy újoncot is avat JJ képében (Liam Hemsworth), akinek izgulása némileg kihat a többiekre is. A missziót az amerikai kontinensről irányított drónokkal támogatják, ezek egyik operátora Reaper (Russell Crowe), aki még a nyugdíj küszöbén is komolyan veszi a munkáját, ellentétben sok bázisbeli kollégájával. A küldetés rendben halad kezdetben, ám váratlanul olyan rosszfiúk is felbukkannak a terepen, akikkel nem igazán számoltak korábban. A helyzet pedig tragikus fordulatot vesz, amikor a váratlan vendégek tüzet nyitnak vendéglátóikra.
Ami a plakát alapján rögtön megütheti a néző szemét, az a bizonyos piros 18-as karika. Sajnos ott tartunk 2024-ben Magyarországon, hogy ez jelentheti a konvencionális indokokat (túlzott erőszakosság, szexualitás), ám amiatt is kaphat ilyen plecsnit egy film, amiért egy homoszexuális vagy egyéb szexuális orientáltságú karakter bukkan fel a történetben. Az akciófanok megnyugodhatnak: a Maga a pokol esetében az előbbi, klasszikus okról van szó.
William Eubank valószínűleg a horroros előzmények miatt is bátrabban nyúlt bele egy olyan projektbe, ami egy tűzharcba torkolló misszió "valódi" mivoltát ábrázolja. Már megszokhattuk, hogy a jó- és rosszfiúk is indokolatlanul kímélnek meg főbb karaktereket, mert hát hogy néz ki, hogy az A-listás színész az első csapdába esést követően kimúlik?! Eubank és David Frigerio forgatókönyvírók azonban egy olyan történetet akartak megvalósítani, amelynek konfliktusába bizony még a sokat tapasztalt veterán különleges egységeknek is beletörhet a bicskájuk.
Pár éve a Netflixen debütált Halálos harcmező mutatta be azt a 21. századi jelenséget a hadseregen belül, hogy a drón operátorok mennyire közömbösekké válnak a harctéren harcoló társaikkal szemben. A Maga a pokol is boncolgatja ezt a problematikát: Russell Crowe szívügye lesz a misszió, miután rosszra fordulnak a dolgok, de a közvetlen kollégáit és feletteseit is jobban érdekli a kosárlabda meccs a tévében, úgyhogy ő marad az egyedüli, aki valódi megoldást kínálhat a szigeten ragadt túlélőknek.
A Maga a pokol ügyesen lavírozik a komolyabb dialógusok és az akciószekvenciák között. Sokkal elemibb, valódibb ez a csihipuhi, mint a John Wick filmek jól megkoreografált jelenetei, és pont ez lesz az, ami a 2024-es mezőny egyik üde színfoltjává teheti ezt az alkotást a mezei nézők számára. Semmivel sem kínál többet annál, mint amit a trailere is sugall, de az ígéretét legalább szórakoztató módon, egy-két váratlan húzással tartja be, ami mostanában egyre kevesebb filmről mondható el.
