Magic Mike - Kritika

|

Izmos kockahas, üres fej, te is csak kirakatbábú vagy. - énekli az egyik hazai sláger, és az elsőből bőséggel is találunk a filmben. A másik kettővel viszont egyáltalán nem lehetne jellemezni ezt a sajátos chippendale showt.

Steven Soderbergh a jelenlegi amerikai filmgyártás egyik legmegbízhatóbb és ugyanakkor legváltozatosabb rendezője. Sosem csinál kétszer ugyanolyan filmet (az Ocean's-trilógia talán csak kivétel), de azok általában mind magas színvonalon képviselik az adott zsánert, mégis tetten érhetőek rajta a sajátos rendezői kézjegyek. Ezen felül pedig a munkamorálja is elismerésre méltó. Kevesebb, mint egy év alatt jelentkezett egy katasztrófa filmmel (Fertőzés), egy csajos, de mégis kemény kémthrillerrel (A bűn hálójában), most pedig…. egy életrajzi elemeket is tartalmazó, alapvetően felemelkedés és bukás történetet bemutató dramedy-vel? Mindegy is, mert ez nem változtat azon a tényen, hogy a Magic Mike jó. 

Hirdetés

Jó, mert ebből a sajátos műfaji keverékből egy minőségi film született - igaz, azt elsősorban a hölgyek fogják élvezni. Jó, mert annak ellenére (vagy épp azért), hogy belekóstol ebbe a sok stílusba, de egyikbe se merül el igazán, működik az egész. De amitől tényleg jó, az a Soderbergh filmekre jellemző életszerűség. Sokan akármennyire is távolinak érzik maguktól a chippendale fiúk csupasz testű, tangákkal és drogokkal tarkított világát, ráismerni a mi hol pénztelenségtől szenvedő, hol a nagy álmokat kergető életünkre, és ettől átérezhető az egész.

Persze ehhez a megfelelő színészek is kellettek. Szándékosan használtam a megfelelő szót és nem a kiválót, mert a filmben mindenki pont a rászabott szerepet kapta és ezek a korlátozott színészi vénával megáldott szépfiúk (és széplányok) meg is tesznek minden tőlük telhető maximumot, ami ide éppen elég. A sorozatszínészek (Adam Rodriguez - Miami Helyszínelők, Joe Manganiello - True Blood, Matt Bomer - A nagy svindli) itt inkább háttértáncosok, de nekik is jut pár perc a rivaldafényből. A durcás arcú Alex Pettyfer hiteles a fiatal, de felelőtlen törtetőként, a nővérét alakító Cody Horn se egy fejre ejtett csinibaba, és Matthew McConaughey ismét bizonyítja, hogy a neki való szerepekben - amelyekben ráadásul még indokoltan is vetkőzhet - simán képes lenyúlni bárki elől a show-t.

De persze ott van még Mr. Channing Tatum is, aki a rendező úr mellett szintén rákapcsolt (2012 ez már a negyedik filmje volt), és akiről elmondható, hogy generációja Harrison Ford-ja. A jó öreg Indy is alkalmi melókkal kezdte - na persze nem vetkőzős tánccal, ahogy Tatum, akinek élményei a film alapjául szolgáltak - és Ford se tud két arckifejezésnél többet, de általában mindig megtalálta a neki való szerepeket, amiket karizmájával remekül el tudott adni. Ez igaz a táncos lábú Tatumra is, aki mindezek mellett humorral - vagy pontosabban öniróniával - ismét bizonyítja a 21 Jump Street után, hogy nem csak egy kidolgozott testű, üresfejű szépfiú.

Soderbergh tehát ismét bizonyította sokoldalúságát, Tatum pedig rátermettségét a filmiparban, és ketten együtt létrehoztak egy olyan (csaj)filmet, ami az olykor túlbeszélt - valamint kiszámítható - narratíva ellenére is képes intelligens és hiteles maradni - és ezt mindössze egy kisebb fajta sztárgázsinak megfelelő 7 millió dolláros összegből. Ezért pedig megérdemelt a taps, és hogy pénzt tömjünk a készítők gatyájába.

Magic Mike

Kinek ajánljuk
  • Elsősorban nőknek és táncoslábú férfiaknak!
  • Akik nem félnek belesni a kulisszák mögé!
Kinek nem
  • Akik izzadt férfi felsőtestre csak akkor kíváncsiak, ha legalább egy géppuska is van, ami kitakarja!
  • Szőrös szívű banki alkalmazottaknak!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!