A bűn éjszakája (The Purge) franchise 2013-ban indult hódító útjára. Az eddig eltelt nyolc évben, mai alanyunkkal együtt öt film és egy sorozat készült el. A színvonal kellően vegyes, az írással rendre akadnak problémák, de a feszültség, a tempó és néhány kreatív ötlet képesek szórakoztató b-filmként eladni a szériát. A széria atyja, James DeMonaco elmondása szerint a Megtisztulás éjjel-nappal az utolsó felvonása a filmeknek, ám nemrégiben kiderült, hogy ez közel sincs így és további folytatások érkezhetnek. A kérdés csak annyi, hogy van-e értelme?
Adela (Ana de la Reguera) és párja Juan (Tenoch Huerta), a helyi kartell halállistáján szerepel, ezért átszöknek Mexikóból Amerikába. Egy texasi család farmján találnak munkát és igyekeznek beilleszkedni. Közeleg az éves Megtisztulás, hőseink pedig biztonságos helyre vonulnak, ám amikor a törvényes vérengzés ideje letelik, egyesek tovább folytatják az öldöklést. Adelaéknak menekülniük kell.
A Purge filmek eléggé megváltoztak az évek során. Az első egyértelműen egy home invasion alkotás volt, elsősorban a horror, thriller elemekre fókuszálva, ám a második résztől már sokkal inkább az akció dominált. Az új irány láthatóan bejött, s noha a költségvetést megnövelte, így is olcsón el lehetett készíteni a későbbi darabokat, melyek továbbra is szépen termeltek. A sikerben nagy szerepe volt a frappáns alapötletnek, miszerint a bűnözést sikerült visszaszorítani, de cserébe az év egy éjszakáján törvényes a gyilkosság és szinte minden más illegális cselekedet. A felütés valóban remek, kár, hogy a logikáját ízekre lehet szedni, pláne, ha azt nézzük mennyire felszínesen kezelik a konkrét jelenséget.
Jelen esetben sincs ez másképp, az első harmad a már bevett formulát hozza. Megismerjük a két főszereplőt, a nekik segítő családot, majd érkezik az ominózus esemény. A dolog akkor válik érdekessé, amikor a Megtisztulás egyszer csak véget ér, a vérengzés mégis folytatódik, így kvázi háborús övezetté válik az ország. A második résztől felvett stílus az ötödik felvonásban sem változik, a horrort szinte teljesen elhagytuk (néhány olcsó jump scare akad csak), a Megtisztulás éjjel-nappal is inkább az akció vonalon mozog. Továbbra sem kell semmi extrára számítani, de a tűzharcok, menekülések, feszült elemek többnyire működnek. A cselekmény kellően pörög, a szűk 100 perc pont arra elég, hogy ne váljon lapossá az összkép.
DeMonaco ezúttal csak íróként tért vissza és ugyanazokat a hibákat követi el, amiket a korábbi felvonásokban, de szó se róla, legalább próbál megújulni, Egy-egy vérengzés közt elhint magvas gondolatokat, kitérve a Purge jelenség képmutatására, de előkerül a rassz téma is, melyet igyekszik árnyalni azzal, hogy a bőrszín helyett a kultúrák közti különbsége hívja fel a figyelmet, így rávilágítva a téma komplexitására. Szuper húzás és bőven volt benne potenciál, épp ezért sajnáltam, hogy csak néhány mondat erejéig tud társadalmi és aktuálpolitikai problémákról beszélni, mert a végén úgyis csak egy lebutított, szimpla faji háborúba torkollik az egész konfliktus. Ráadásul rengeteg kérdés merül fel arról, hogy miként sikerült ezt megszervezni, hogy lehetett titokban tartani és miért ez a megfelelő eszköz a célok eléréséhez. Természetesen költői kérdésekről van szó, melyekre hiába várunk választ.
A Megtisztulás éjjel-nappal abszolút beleillik a franchise szellemiségébe, s bár egy fokkal talán jobban sikerült a vártnál, ugyanúgy elhasal a részleteken és a logikán. Minimális horror elemekkel tarkított, b-kategóriás akciófilmként korrektül helytáll, a karakterekért lehet izgulni, s vitathatatlanul azon vannak az alkotók, hogy képesek legyenek megújulni. Ám ott az érem másik oldala, hogy társadalomkritikaként és véres disztópiaként ez még mindig kevés, illetve a történet magjának ebben a formában továbbra sincs túl sok értelme. Talán újfent stílust kéne váltani, hogy a sorozat is kicsit megtisztulhasson.
