Midway - Kritika

|

A Pearl Harbortől a midwayi csatáig. Robbanás, lövöldözés, menő egysorosok, hősiesség magas fokon. Kell ennél több?

A nagyszabású háborús filmek igencsak megritkultak, gondolok itt azokra a fontosabb hadműveleteket feldolgozó mozikra, amikben mindig is hangsúlyosabb volt a történelemhűség, a csaták, és a sok szereplő által az események részletekbe menő bemutatása, mint például a karakterek, vagy azok személyes drámája. Első látásra Roland Emmerich új filmje, a Midway is pont ugyanezzel a formátummal tervezi bemutatni az amerikaiak csendes-óceáni hadviselését a második világháborúba való belépésük kezdetén, a Pearl Harbor-i támadástól kezdve a midwayi csatáig bezárólag. A rendező stílusjegyeit hozzáadva mindehhez, a Midway pont az a látványos, pátoszos, száraz, papírról felolvasós érzelmi mélységű film, ami sokaknak vállalhatatlanul béna, vagy igazi bűnös élvezet lesz.

Hirdetés

Maga a cselekmény nem kevés dolgot akar magába foglalni az alig több mint két órás játékidejével: a film elején tanúi lehetünk a Pearl Harbor-i bombázásnak, majd folyamatosan ugrálunk a helyszínek és a dátumok között, hogy az amerikai és a japán oldal, illetve a parancsnokság és az átlagos bombázórepülő pilóták szemszögéből is rálássunk, hogyan zajlott a háború az óceánon. Feltűnik Woody Harrelson mint admirális, Patrick Wilson mint hírszerzőtiszt, akiknek jeleneteiben a stratégiai döntések körülményeire lesz rálátásunk. Aaron Eckhart Jimmy Doolittle bőrébe bújik, akinek a japán városok lebombázásának hadművelete a Michael Bay-féle 2001-es Pearl Harbor filmből is ismerős lehet. A film főhősei az amerikaik egyik megmaradt repülőgéphordozó hajójának pár pilótája, akik több ízben is felveszik a harcot a japánokkal szemben. Emellett a japán vezérkar szemszögéből is ábrázolják az eseményeket, kapunk egy rövid tengeralattjárós szekciót, felbukkan a híres rendező, John Ford is... szóval értitek, mit akartam azzal mondani, hogy kimondottan sokat próbál markolni a cselekmény.

Mindez azzal jár együtt, hogy egy percig nem ül le a film, olyan tempóban zajlanak az események, másrészről pont emiatt válik rendkívül összeszedetlenné a történetmesélés, ami annak ellenére is képes lehet összezavarni a nézőt, hogy a történelmi összefüggéseket tőmondatos egyszerűséggel adja át. Nekem mindezek ellenére képes volt nyújtani egy átfogó képet a háború első éveinek amerikai-japán konfliktusáról, és amennyire utánaolvastam a témának, az események és a szereplők ábrázolása történelmileg nagyjából hiteles. Az elhangzottakból következik, hogy amennyi időt rá tudunk szánni egy-egy figurára, papírvékony jellemeknél többet nem fogunk kapni, amit én őszintén nem annyira bántam, mert ha vállaltan a háború menetére fókuszálva akarnak szórakoztatni, akkor a rosszul működő, erőltetett személyes drámák tudnak a leginkább kizökkenteni. Legalább kapunk egy rakás tökös karaktert közepesen keményen csengő egysorosokkal, akikkel gond nélkül lehet azonosulni, ha hagyjuk, hogy a hősiesség pátosza megragadjon.

Ahogy említettem, a film tele van csatajelenetekkel, mivel nem egy katartikus összecsapásra lett felépítve a történet, hanem folyamatosan kapjuk hosszabb-rövidebb ideig a vízi és légi harcokat, nem is tudnék kiemelni egy bizonyos igazán emlékezetes ütközetet. A látványvilágon érződik a rengeteg beleölt munka, hiszen nem spóroltak a CGI-jal teletömött jelenetekkel, a Midway körülbelül kétharmadát is kiteszi a sok háborús snitt. Ami viszont belerondít ezeknek felhőtlen élvezetébe, hogy a látványvilág kissé műanyag érzetet kelt, mintha egy nagy költségvetésű videojáték átvezetőit néznénk, amiknél nem szempont a fotórealizmus mint egy filmnél, ahol az élőszereplős jelenetek a gyakran fura hatást keltő számítógépes effektekkel sokaknál kiverheti a biztosítékot. Bár megjegyzem, én hamar túl tudtam tenni magam rajta és teljes átéléssel vesztem el a vadászgépek viadalában.

Közepes pátoszos hőfokon égő, egysíkú akciódömping a Midway, ami igazán nagyot akar markolni, hogy több szemszögből is bemutassa a második világháború csendes-óceáni eseményeit, ebből adódik a sokak számára követhetetlen kapkodás. De kifejezetten imponáló, hogy a japánok nemhogy démonizálva nincsenek, de a film még az ő és az amerikaiak hősiességének is emléket állít. Valóban egy nagyon egyszerű film ez kétdimenziós figurákkal, látványos, de kissé művi akciójelenetekkel, viszont mindez nem tántorított vissza, hogy minden percét élvezzem. Ha dúl benned a háborús-, vagy militarizmusfétis, és bombázórepülőként vagy képes elsiklani az akár szemet szúróbb hibák felett is, akkor mindenképp a nagyvásznon érdemes megnézned a Midway-t.

Midway

Kinek Ajánljuk
  • Akik csípik nagy hadműveletekre fókuszáló, száraz háborús filmeket.
  • Akiknek az is elég, ha megállás nélkül lőnek egymásra a japánok és az amerikaiak.
  • Akik szerint minél több minden fér bele egy történetbe, az csak annál jobb.
Kinek Nem
  • Akik alapból elvárják a jól megírt karaktereket és azok átélhető drámáját.
  • Akik unják a kaotikusan egymásra dobált akciószekvenciákat két órán keresztül.
  • Akik hányingert kapnak a pátoszos, patrióta hangvételtől.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.