Hirdetés

Minari - A családom története - Kritika

|

A film, amit nem lehet nem szeretni.

Hirdetés

Az ázsiai filmgyártás közel sem kap Hollywoodban akkora elismerést, mint érdemelné. Elvétve díjaznak egy-egy olyan alkotást (például a Chihiro Szellemországban vagy az Élősködők), amiket már lehetetlen megkerülni, de összességében egy háttérbe szorított világról van szó. Lehet ezeknek a formanyelvét szeretni, vagy nem, de tény, hogy sajátos stílusuknak köszönhetően nagyon sok emlékezetes élményt nyújtanak. Idén ezúttal a  többek között Brad Pitt produceri felügyeletével készült Minari: A családom története c. koreai-amerikai koprodukcióval lehetett találkozni számos filmfesztiválon és díjátadón. A Golden Globe-on bezsebelte a legjobb külföldi filmnek járó díjat, míg az Oscaron a legjobb női főszereplő kategóriájában kapott szobrot, de emellett jelölték legjobb filmre, zenére, férfi főszereplőre, rendezőre és forgatókönyvre. Bár nem volt akkora sikere, mint Bong Joon Ho-nak tavaly, így sincs ok panaszra, mert amellett, hogy megkaptuk az év egyik leszerethetőbb filmjét, megismerhettük az Oscaron díjat kapó Yuh-Jung Yount, aki mókás köszönőbeszédével tette a díjátadót emlékezetessé. 

Hirdetés

Egy Amerikában élő koreai család életébe nyerünk bepillantást, akik a jobb élet reményében megvásárolnak egy birtokot, ami hosszabb távon az anyagi stabilitásukat jelentheti. Ez azonban legfőképpen az apuka, Jacob (Steve Yeun) meggyőződése és elhatározása, az édesanya, Monica (Yeri Han) inkább ellenzi a döntést. A történet alapkonfliktusát a kettejük közötti feszültség generálja, aminek eközben a gyerekeik, David (Alan S. Kim) és Anne (Noel Cho) a passzív elszenvedői. Váratlan változások sorát indítja el a nagymama (Yuh-yung Youn) feltűnése a család életében, aki, míg a szülők dolgoznak, az unokákra vigyáz.

A Minari végigvezeti a nézőt egy családi krízisen, amit mindenki a maga módján próbál feldolgozni. Az apuka a munkájában akar bizonyítani mindenáron, kockára téve mindazt, amiért elmondása szerint küzd: a családját. Valójában az egzisztenciájából fakadó önértékelési problémáját igyekszik legyűrni, több-kevesebb sikerrel. Az anyuka mindent megtesz, hogy a gyerekei a legjobbat kapják, a nyugalmát pedig édesanyjában keresi. A kicsik közül David kap kiemelt szerepet, sőt valójában a film központi karaktere is ő. Ennek ellenére nem igaz, hogy a nővérét leszámítva a család többi tagja csupán asszisztálna az eseményekhez, igenis komoly szerepük van a cselekmény ívében (a mama minden megszólalása és tette aranyat ér), de a történések nagy részét David kihívásain, benyomásain, fejlődésén és a körülötte levőkhöz fűződő kapcsolatain keresztül láthatjuk (Kim alakítása külön említést érdemel). Csupán egy szeletet láthatunk egy életszakaszból, egy új élet megkezdését a maga nehézségeivel. A Minari mégsem hoz le az életről, hanem magában hordoz minden apró örömöt, ami az embert emberré teszi.

A megbocsátás motívuma és a család, mint közösség mindvégig jelen van, történjék bármi. Olyan jó azt látni, hogy az emberek önzősége és önfejűsége ellenére a szeretet mindent felülír. Lehet, hogy szentimentális hozzáállás, de igenis szükség van az olyan filmalkotásokra, mint a Minari, amikben az élet árnyoldalát és örömeit nem egymástól függetlenül kezelik (általában zsánerek határozzák meg az elhatárolásukat), hanem vegyítik őket. Nem könnyű feladat megfelelően adagolni azokat a "hozzávalókat", amik igazán komplexé tesznek egy filmalkotást. Lee Isaac Chung író és rendező a csendes és természetközeli hangulatvilág megteremtése mellett nem szimplán egyszerű sztereotípiákat formált meg "karakter" címszó alatt, hanem emberi jellemeket.

Nem feltétlen garancia azonban, hogy a Minari mindenkinél telitalálat lesz, mert ez a film nem akar feltűnést kelteni. Csendesen csordogál a maga kis elszigetelt világában, ami vagy beszippantja a nézőt, vagy nem. A jelenetek nem hivalkodóak, ehelyett az operatőri munkával, a filmzenével, a karakterek összetettségével és néhány morális dilemma feszegetésével alkot Chung maradandót.

Ez tehát az idei Élősködők? Nem, de felesleges is összehasonlítani őket, mert más stílusban, más témákkal foglalkozik mindkét alkotás. A Minari olykor elcsüggeszt, olykor felvillanyoz, egy érzelmi vándorút, mely a végére még egy kis katarzist is tartogat a számunkra.  

Minari

Kinek Ajánljuk
  • Aki szereti a visszafogottabb filmeket.
  • Aki összetett karakterekre vágyik.
  • Aki szereti az elgondolkodtató filmalkotásokat.
Kinek Nem
  • Aki nem szereti a személyesebb drámákat.
  • Aki egy eseménydús filmre vágyik.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.