Hirdetés

Évadkritika: Mindhunter - 1. évad

|

Ahogyan a Mindhunter ügynökei, úgy David Fincher szintén kíváncsi zseni módjára veti bele magát a sorozatgyilkosok hátborzongató világába és biztos kézzel csalogatja maga után a fogékony nézőket is.

Hirdetés

A túsztárgyaló Holden Ford (Jonathan Groff) ügynök tisztes távolságból próbál kommunikálni egy túszejtővel, aki a beszélgetés közben egyet gondol és anyaszült meztelenre vetkőzik, mert úgy gondolja, hogy láthatatlan. Ehhez hasonló abszurditások halmozásának köszönhetően könnyen lehetne azt hinni, hogy kifejezetten sötét humorú krimisorozatot álmodott meg David Fincher a Netflix újabb együttműködésében, azonban ahogy ez a jelenet, úgy az egész sorozat egy teljesen új és szokatlan megközelítést alkalmaz a procedurális krimik meglehetősen túlzsúfolt világában.

Hirdetés

A bizarr nyitány után azonban minden a helyére áll és szépen lassan elkezd feszültté és nyomasztóvá válni a hangulat, miközben kibontakozik a rendkívül komplex, félelemmel és kételyekkel telített közhangulatban élő, 70-es évekbeli amerikai társadalom. David Fincher nem könnyű feladatra vállalkozott, amikor úgy döntött, hogy bemutatja a 2000-es évekbeli krimisorozatok alapjául szolgáló profilozási rendszert, ami jelentősen megváltoztatta a bűnüldözést a 90-es évektől kezdődően, mindezt kontextusba helyezve a kor Amerikájával. Fincher nem mástól, mint John E. Douglas viselkedéskutató FBI ügynöktől merített. Ő az az ember, aki éveken át kutatott erőszakos bűneseteket és interjúvolt elfogott sorozatgyilkosokat, hogy megalkossa a ma már jól ismert profilozórendszerét, amelyet olyan népszerű sorozatokban láthattunk viszont, mint a Gyilkos elmék, az NCIS vagy a Dexter.

Egészen érdekes megközelítést alkalmazott a Mindhunter, ugyanis a krimisorozatoktól eltérő módon nagyon sokáig kivár azzal, hogy bevezesse a jól ismert "whodunnit?" formát, az epizódok játékidejének jelentős részét inkább arra használta fel, hogy Jonathan Groff és Holt McCallany karakterén keresztül elgondolkozzunk, a felbukkanó teoretikus kérdéseken. Mi, akárcsak a történet főszereplői, elindulunk, hogy megértsük azt az abszurd helyzetet, amit logikus gondolkodással képtelenség felfogni, azaz megérteni a mentalitását annak, miként lehetségesek ennyire erőszakos és embertelen cselekedetek a társadalomban. A kérdezés és a pszichológiai fejtegetések mellett azért még jócskán jut idő a karakterekre is, ami szintén nem túl megszokott a műfajon belül. Fincher egy interjújában el is árulta, hogy több olyan forgatókönyvet szeretne viszontlátni, amiben nem sajnálnak 5 oldalt arra, hogy két férfi az országúton autózva beszélgessen. Tipikusan arról a sorozatról beszélünk, amely nem sajnálja az időt a karakterekre és ez nagyon is az előnyévé válik, hiszen még inkább erősíti a sorozat másik legnagyobb erényét, azt ahogyan hatni akar a nézőre. Talán leginkább ez a történetvezetési mód az, amelyik teljesen elválasztja a legtöbb krimitől, amit képernyőn láthatunk, ugyanis a Mindhunter nem mutat gyilkosságot, a főszereplő ügynökeink nem rohannak ki tetthelyekre, hogy a frissen felfedezett holttesteket megvizsgálják és helyben profilozzanak, Ford és Tench ügynök világában a gyilkosságok nem első kézből ismertek, hanem mindig valamilyen szűrőn keresztül, legyen ez fénykép a tetthelyszínről, vagy a helyszín teljes feltakarítása után járunk ott vagy, ami talán a legfontosabb, hogy a sorozatgyilkosok beszámolóján keresztül tapasztaljuk meg.

Ez a fajta különleges minimalizmus hatja át a Mindhuntert, hiszen nem megy el a horror határáig és pásztáz körbe egy brutális gyilkosság helyszínén, ahogy például a Hetedikben is történt, hanem egy-egy villanás erejéig látunk egy fényképet vagy éppen egy hosszas beszámoló fültanúi vagyunk és mégis éppen annyira, ha csak nem még jobban a hatása alá kerülünk azoknak a borzadalmaknak, amiket egyes emberek elkövettek. Tovább erősíti a hatást a meglepően zseniális casting, ugyanis a valóéletben is tevékenykedő sorozatgyilkosok, mint például Ed Kemper vagy Jerry Brudos feltűnnek, akiket rendkívüli pontossággal keltenek életre a színészek. Rémisztő élmény összevetni a Youtube-on is megtalálható valódi Kemperrel készült interjút a sorozatban őt alakító Cameron Britton egyik jelenetével.

Fincher nem hiába alkalmazta ezt az abszurd nyitányt, hiszen pont erre volt szüksége, hogy kibillentse a nézőket abból a procedúrális krimikkel szemben évek óta berögzült elvárásból és inkább az érdeklődés, a kérdezés és a válaszkeresés felé irányítsa a néző figyelmét, mintsem egy újabb hétről-hétre tartó "Na most éppen ki a gyilkos?" szerű történetvezetés felé. Mindezt Fincher a tőle megszokott és remekül működő, magával ragadó stílusával teszi. Mintha a Zodiákus és a Hetedik egyfajta különleges ötvözeteként alkotta volna meg a Mindhuntert, de ezzel ugyan semmi baj nincsen, hiszen egyrészt mindkét esetben zseniális filmről beszélünk, másrészt pedig, még ha csak ritkán is eszközöl különleges beállításokat, a rendezés önmagában elég szórakoztató, hogy ne érződjön repetitívnek vagy unalmasnak az, hogy folyamatosan embereket látunk különböző helyszíneken beszélgetni.

Az első jelenetben látott tisztes távol, amelyből Ford ügynök szemlélte a zavarodott túszejtőt az évad végére fojtogató közelséggé válik, mintegy behatol a intim szférába és nem engedi, sem a karaktereket, sem pedig a nézőt. Ezt az ösvényt vágta ki a Mindhunter magának és remekül vezette végig, hús vér karaktereire, mintsem a gyilkosok és a gyilkosságok természetére támaszkodva, mindezt úgy, hogy közben hátborzongatóan mélyre merészkedett a zavart elmék mentalitásában.

Mindhunter

Kinek Ajánljuk
  • Azoknak, akiket érdekel, hogyan dolgozták ki a profilozást.
  • Azoknak, akiket nem riaszt el a sorozat hátborzongató természete.
  • Azoknak, akik nem bánják, ha perceken át csak két ember beszélget egy autóban.
Kinek Nem
  • Azoknak, akik elriadnak a hátborzongatóan részletes elbeszélésektől.
  • Azoknak, akiknek nem érdekes, ha csak beszélnek emberek gyilkosságokról.
  • Azoknak, akiket nem köt le a pszichológia.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.