Az ikonikussá vált Gundam anime franchise még 1979-ben indult útjára, amikor Yoshiyuki Tomino megírta és megrendezte a Mobile Suit Gundam című sorozatot, aminek azóta rengeteg folytatása, spin-off sztorija és érdekes elágazásai is lettek. A Gundam filmek a mecha műfajba sorolhatók az anime kategórián belül, amik többségében arról szólnak, hogy sci-fi környezetben nagy harci robotokba pattannak be főhőseink, hogy más harci robotokkal küzdjenek meg.
A Gundam persze sokkal több, mint gyerekeknek készült robotos mese, a franchise már kezdetek óta foglalkozik olyan témákkal, mint a háború politikai vetülete, annak hatása a katonákra, a véget nem érő harcok alatt felnőtt árvák, nagy hangsúlyt fektet karakterek érzelmi világára, és árnyaltan ábrázolja a konfliktust, nehéz elválasztani a jó és rossz oldalt. Az egész franchise-t átjárja egy antiháborús szellemiség.
Előfordul, hogy a Gundam történetei kapcsolódnak a '79-es sorozathoz, de sokszor az is megtörténik, hogy teljesen új világokat hoznak létre az alkotók, amiben egészen más témákat járhatnak körbe, leválva a többi sorozat és film eseményeiről. A The Witch from Mercury is egy ilyen sorozat, semmilyen fajta előismeret nem szükségeltetik, ha valaki bele kíván ugrani, semelyik más Gundam sztorihoz nem kapcsolódik. Az eddig két szezont megélt sorozat egy prológusepizóddal indít (ezt véletlenül se hagyjátok ki, ha nekikezdtek), ami felvázolja eme sci-fi világ állapotát: a távoli jövőben az emberiség két kasztra oszlott, a Földön születettek és az űrkolóniák lakóira. A közöttük lévő gazdasági egyenlőtlenségek feszültsége állandó problémákat generál. Egy kutatóállomáson a Vanadis Intézet a GUND technológián dolgozik, az emberi agy és a számítógép összekapcsolásán, aminek hála az ember mesterséges szerveket és végtagokat tudna irányítani, illetve akár harci robotokat is. Viszont a GUND technológia hadászati használata egy idő után az alanyok elhalálozásával végződött, mivel a szervezetük nem képes kezelni ezt a fajta kitettséget.
A prológusban a Mobile Suit Fejlesztési Tanács betiltja a GUND technológiát, ami fegyverek konfliktushoz vezet a kutatóállomáson. Az állomáson dolgozók egyik túlélője Elnora, akinek lánya évekkel később elkezdi tanulmányait az Asticassia iskolában. Indul is az első évad újonnan megismert főszereplőnkkel, Suletta Mercury-val, aki miközben próbál szocializálódni ebben a számára ismeretlen közegben, belefut Miorine Rembranba, akinek hála belekeveredik egy mecha párbajba (ami az Asticassia iskolában szokás, hogy robotokkal mérkőznek meg egymással a tanulók), de győzelme után szárnyra kap a pletyka, hogy az Ariel névre elkeresztelt robotja a tiltott GUND technológiát használja, vagyis Ariel maga egy Gundam.
A The Witch from Mercury első ránézésre a Gundam franchise többi tagjától eltérően egy kedélyesebb megközelítéssel operál: háborúzás és vérre menő küzdelmek helyett az iskolai életre, a sportszerű küzdelmekre koncentrál és a karakterek közötti kapcsolatokra, ahogy a szociális készségekben szegény Suletta próbál részese lenni az iskola közösségének. A kezdeti részek ne tévesszenek meg senkit, a The Witch from Mercury a sztori előrehaladtával, a háttérben megbúvó titkok napfényre kerülésével egy sötétebb tónust ölt. Illetve pont a mérsékelt, lassú építkezésnek hála egy-egy haláleset, vérre menő küzdelem sokkal fajsúlyosobbnak érződik, mintha az elejétől kezdve ezzel szembesültünk volna. Suletta története ugyanúgy magában hordoz olyan Gundam toposzokat, mint az elnyomó-elnyomott hierarchiájának bemutatása, a háború borzalmainak prezentálása, de mindez egy olyan kapitalizmuskritikus szemléletben történik, ahol az űrbe kitelepült cégek hatalmi harcai közepette a Földön elszegényedett leszakadó osztály érdekeit nem képviseli senki.
Az Asticassia iskola működését is behálózza ez a logika, ahol a legdominánsabb cégek házai állnak az iskolai hierarchia élén, míg a kevésbé tehetős cégek diákjai rosszabb körülmények között, kevesebb tőkével gazdálkodva kell éljenek, illetve az újfejlesztésű harcirobot technológiához sincs hozzáférésük, emiatt nem tudják kihívni párbajra a többi házat, vagyis nincs lehetőségük a status quo megváltoztatására. Az iskola maga allegóriája annak a cégek közötti dinamikának, ami irányítja a The Witch from Mercury világát.
Az anime látványvilága is kitűnő, a többségében letisztult dizájn mozgásban fest igazán jól, a mechák harcai hihetetlen látványosak, pazar effektekkel, színekkel csodálhatjuk meg a gigarobotok összecsapását. Néhány jelenet annyira jól néz ki, hogy kapásból háttérnek be lehetne állítani. Meg alapjáraton jól áll a sorozatnak a földhözragadt koherens küllem: a diákok mindegyike diákokhoz illő egyenruhát hord, nincsenek túlszexualizált női, vagy férfi karakterek, az iskolában látott technológia is egységesnek érződik. A sorozat karakterválasztása terén elég progresszív, ez az első Gundam sorozat, amelynek női főszereplője van (kapásból kettő is), sőt, meglepően sok erős női karaktert vonultat fel. Nekem nagyon imponált, hogy olyanfajta karakterdinamikákat láthatok kibontakozni, amikkel nem találkozok túl gyakran, az anime műfajban pedig még kevésbé. A Suletta és Miorine közötti baráti-szerelmi viszony érzékletesen és tapintatosan ágyazódik a történetbe. Ichirō Ōkouchi (aki egyik kedvenc animém, a Code Geass-t is írta) okosan alkotta meg a sorozat összes karakterét, mindegyik szereplője árnyalt, jellemfejlődésen keresztül menő, problémás figura, akiknek mély drámájuk, emberi gyarlóságaik, vagy tinédzser bagatellnek tűnik céljaik miatt is tudunk azonosulni.
A zenei aláfestést nagy hiba lenne kifelejteni a pozitívumok felsorolásában. A The Witch from Mercury fantasztikus nagyzenekari muzsikákat vonultat fel, a Gundam 00 bariton férfikórusával szemben a női énekhang ad karakterességet Suletta és robotja, Ariel harcainak. A második évad főcímdal terén is ugrik egy nagyot, yama-tól a slash már önmagában egy elég erős szám, de ami nagy kedvencem lett, az mégis az outroban felcsendülő Red:birthmark, Aina fantasztikus, erős hangjával és gyönyörű képsorokkal záródnak az epizódok, amit bűn lenne átlépni a nagy epizóddarálásban. Végül pedig megjegyezném, hogy elképesztően jó hangeffekteket alkottak meg, a lézersugár lövések, azok lepattanása a pajzsokról, bitangjó hangzása van minden összecsapásnak.
A többségében lassan építkező évadok a lezáráshoz közelítve mégis eposzi érzetet tudnak kelteni, és olyan ügyesen játszanak az érzelmi húrokon, olyan kifinomultan ábrázolják a szereplők személyes tragédiáját a harcok sűrűjében, hogy rögtön éreztem: teljesen megérdemelt az a Gundam cégér. A young adult-szerű iskolai közeg könnyedsége vegyül, majd nyomják el kemény morális dilemmák, sorstragédiák, ami ad egy rettentő szomorú ívet a történetnek, ahogy azt szemléljük, hogy a tinédzser fiataloknak miként kell nagyon gyorsan felnőni, hogy éretten tudják kezelni a helyzeteket, amikbe kerültek.
Alább az első rész végéről látható az egyik párbaj, alatt megszólal a sorozat fő témája is, kedvcsinálónak tökéletes részlet!
A Mobile Suit Gundam: The Witch from Mercury üdítően újfajta koncepcióval és megközelítéssel épít fel egy a Gundam történetekből ismerős sci-fi világot. Nem vág egyből a dolgok sűrűjébe, lassan építkezik, kedélyesebb hangulattal indít, rengeteg karaktert mozgat, de jól áll neki ez a fajta komótosság, és sokkal erősebben vág arcon, amikor eszkalálódik a sztori. A The Witch from Mercury egy tökéletes beugró pont, aki ismerkedne a Gundam franchise-zal, hiszen semmilyen háttérismeret nem szükségeltetik a megtekintéséhez. Politikai ármánykodások, nagy robotok eposzi összecsapásai, erős, de cuki karakterek és szerelmi szálak, erkölcsi kérdések - a Gundam megint olyan alkotást rakott le az asztalra, ami megugorja azokat az elvárásokat, amiket egy sci-fi történettől elvárok.
