Első blikkre komikusnak hangozhat a Mocsárlény neve és kiléte, hisz gyakorlatilag egy két lábon járó növényről beszélünk. Ennél azonban a képregények alkotói (Bernie Wrightson, Len Wein, majd Alan Moore) komolyabban tekintettek a hetvenes években új entitásukra, aminek meg lett a jutalma: amellett, hogy számos esetben inspirációul szolgálhatott a figura, meg is filmesítették a történetét, 2019-ben pedig elindult a Mocsárlény című sorozat (Gary Dauberman, Mark Verheiden, James Wan). Kreatív nézeteltérésekre hivatkozva a további évadoknak búcsút is inthettünk, még azelőtt, hogy egyáltalán megvárták volna, milyen fogadtatásban részesül az első. Bánhatják, mert a sorozat igen népszerű lett.

Alec Holland tudós, aki kutatásai során egy nem várt, új és veszélyes jelenségre bukkan. Azonban egy szerencsétlenség következtében érintkezésbe lép ezzel az anyaggal, és egyik percről a másikra azzal szembesül, valami más lett, sokkal erősebb, sokkal zavartabb és sokkal kevésbé hasonlít egy emberre: megszületett a Mocsárlény. Tudós kolléganője mindent megtesz, hogy megtalálja az ellenszert.

Kár abba belemenni, mennyire tér el ez a történet a képregénytől. Az alapvető elemeket megtartották, néhány változtatást persze eszközöltek, de már kevés az esély rá, hogy megtudjuk, "mi lett volna, ha". Ha arra fókuszálunk, ami megmaradt, és amit egy évad során kaptunk, akkor is igazán pozitív az eredmény. A legnagyobb probléma az, hogy belekezdtek egy regénybe, de csak az előszóig jutottak. De ez persze nem a készítők hibája, akik igyekeztek hosszútávon koherensen gondolkodni.

Az első évad önmagában is abszolút élvezhető, megismerjük Alecet, a potenciális szerelmi szál másik résztvevőjét, Abigailt, a rosszfiúkat, és egy egész kerek hatalmi játszma bontakozik ki, megspékelve egy járvány megfékezésével. A mocsár sejtelmes és misztikus, ami egy elszigetelt kisváros mellett húzódik, szóval "ami ott történik, ott is marad" jeligével igyekeznek minél kevesebb rész alatt minél több embert eltenni láb alól a gonoszok. Kapunk jó pár mellékszereplőt is, akik tessék-lássék vannak jelen, de hiszem, hogy későbbre tartogatták őket. És akkor kiről nem szól a történet? Mondhatni a Mocsárlényről. Egyelőre Abigail háttértörténetét boncolgatták.

Alec átváltozása kardinális pont a sztoriban. Létrejön egy antropomorf entitás növényi struktúrával, ami az elementálok - a természet lényei - mítoszait idézik, amik a fantasy/sci-fi világoknak is sokszor részei. A Mocsárlény karaktere erre az okkult és populáris mítosz vonalra kapcsolódik rá, mivel a Mocsárlény maga nem pusztán mutáns, hanem a föld spirituális történetét is képviseli. Ezt jól példázzák Alec látomásai, és amikor arról beszél, hogy hívja a "Zöld".

Másrészt maga a metamorfózis a vad és végtelen természetre utal, ezáltal kap gótikus köntöst, mivel az amerikai gótika előszeretettel horrorizálta a természetet, gondoljunk csak Edgar Allan Poe írásaira. Ezzel karöltve jelenik meg a testhorror, aminek lényege, hogy a fenyegetés nem kívülről érkezik, hanem az irányíthatatlanná váló emberi test lesz a forrása (Alien, Cronenberg-filmek). Ha ezeket számba vesszük, láthatjuk, milyen hálás alapanyagból dolgozhattak a sorozat készítői, és a bátorságuk kifizetődőnek bizonyult. Sikerült véres és vad, mégsem öncélú akciókat kreálniuk, és misztikussá, fenyegetővé tenniük a mocsarat úgy, hogy közben emlékeztessenek a természet szeretetére. Felkelti bennünk az organikus egység vágyát, miközben óva int, hogy minden érmének két oldala van.

Mivel a transzformáció az emberből hőssé válást is jelenti, szükség van egy traumára, ami a katalizátor lesz. A sorozatban nem egy hétköznapi átváltozásról beszélhetünk, és ez igen fontos komponens. Az első trauma, mikor Alec felismeri, hogy már nem önmaga, elveszítette emberi mivoltát, de még hisz abban, hogy ez az állapot visszafordítható. A második már ennél sokkal bonyolultabb: Alex rájön, hogy az emberiséggel pusztán imitációs kapcsolat köti össze, ő pusztán egy lenyomat, amit Alec hagyott a természetben. Rájön, hogy nem a saját emlékeit, álmait látja, mivel nem egy ember-növény hibrid keletkezett. Vagyis hős mivolta kettősen is egy emberi szenvedéstörténethez köthető.

És sajnos a sorozatban történetünk körülbelül itt ér véget, és ez mélyen fájdalmas. Éppen most tudhatnánk meg, Alec hogyan lesz mediátor a humán és a "Zöld" között, vagyis hogyan válik pusztán posztmodern entitásból szuperhőssé. Nem látjuk, hogyan próbál megküzdeni a rá váró dolgokkal, milyen döntéseket hoz, hogyan dolgozza fel a megrázkódtatásokat. Pedig megjelenik a Mocsárlény egyik komoly ellensége, a szerelmi szál is a szárnyait bontogatja, és akkor függöny és vége. És ez nagyon fáj. Egy 10 részes prológust kaptunk, az utolsó rész címe pedig Loose Ends, magyarul Elvarratlan szálak.

Izgalmas, jól felépített, és részenként egységesen elosztott szerkezetű sorozat, ami képes létrehozni azt a bizonyos "hookot" a rétegelt karaktereivel, a különös események sorával és a sejtelmes atmoszférájával. DE minden, ami igazán érdekes lehetett volna azok számára is, akik ismerik a figura genezisét, még most jött volna.