Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta nevét eddig csak kevesen ismerték, a rendezőpáros elsősorban animációs rövidfilmeket készített, ám most elkészült első, egész estés mozijuk, szintén ebben a stílusban. A Műanyag égbolt még a 2015-ös Inkubátor program egyik nyertes filmterve volt, mely végül magyar-szlovák koprodukcióban valósult meg és bizony benne rejlett a lehetőség, hogy egy igazi hiánypótló darab legyen a hazai palettán.
A művet Berlinben már bemutatták, az első vélemények alapján pedig minden okunk megvolt arra, hogy egy színvonalas produkcióban reménykedjünk.
Budapest, 2123-ban. A föld kiszáradt, az állatok és növények kihaltak, a főváros egy része búra alatt kialakított egy sajátos ökoszisztémát. A társadalom töredéke a maihoz ismert formában létezik, minimális változtatásokkal. Egy fő kritérium van. Az emberek 50 évig élnek, utána beléjük ültetnek egy magot, mely segítségével fává alakulnak, ami táplálékforrás a többieknek. Stefan (Keresztes Tamás) 28 éves és megbékélt ezzel a rendszerrel, felesége Nóra (Szamosi Zsófia) azonban elhidegült, egy trauma után már nem látja értelmét a létnek, így önként jelentkezik egy beültetésre. Férje ezt képtelen feldolgozni, így eltervezi, hogy megkeresi az eljárás feltalálóját és kiműtteti a magot nejéből.
A történet önmagában is remekül hangzik. Egyszerre disztópia, romantikus dráma és sci-fi. Egy viszonylag kis költségvetésű alkotásnál nehéz ezt úgy eladni, hogy hiteles legyen és a látványnál ne lógjon ki a lóláb. A Műanyag égboltnál ellenben pont a vizualitás az egyik legnagyobb erény. A rotoszkóp technika Richard Linklater olyan műveiből lehet ismerős, mint a Kamera által homályosan, Az élet nyomában vagy az Apollo 10,5.
A képi világ tökéletes, Bánóczkiék ki is használják az ebben rejlő potenciált és ügyesen játszanak a színekkel, időjárási elemekkel, környezetei tényezőkkel. A sztori nemkülönben kreatív, rengeteg potenciál rejlik benne, noha a részletek korántsem annyira komplexek, mint elsőre tűnnek. A poszt-apokaliptikus közeg inkább szimbolikus síkon mozog, a tényleges fenyegetés nem különösebben érződik, hiába beszélnek durva viharokról, a Föld jelen állapotában is sokkal extrémebb eseteket élt túl. Persze ez nem feltétlenül gond, csak adott volna némi pluszt a világépítéshez. A rendezőpáros viszont inkább a háttérben hagyta ezeket az elemeket és hőseinkre koncentrált. Stefan és Nóra kapcsolata rideg, de nem menthetetlen, a férfi igyekszik meggyőzni a nőt, hogy van értelme visszatérni és bőven van idejük egy szép életre. Kettejük nézetei, ideológiai különbsége egy morális dilemma melegágya lehetne, melyet a múltbéli trauma koronáz meg, de sajnos ismét nem éreztem azt, hogy minden rendben lenne az arányokkal.
A véges időben rejlő gondolatiság, miszerint ki az, aki eldobja magától az éveit, illetve ki az, aki bármilyen áron szerezne még, szintén felvet fontos kérdéseket, melyekre egy külön filmet fel lehetne húzni. Ennek kicsúcsosodásához azonban több dialógus, vagy a mozishoz hasonló bensőséges pillanat dukált volna a két főszereplőnek. Nóra változásai így kevésbé érződnek megalapozottnak, míg Stefan végig céltudatos. Ez az utolsó harmadban fordul meg, szerencsére itt már jóval következetesebben. Az eddig is hangsúlyos öko vonal lassacskán az előtérbe kúszik és úgy beszél az ember-természet viszonyról, hogy a felszín mellett a tartalmat is szolgálja. Az itt felmerülő evolúciós kérdéskör, a metaforákkal és a szerelmi szállal karöltve szép keretbe foglalják a történetet, megadva a keserédes feloldozást.
Felemás érzések keringenek bennem a Műanyag égbolt kapcsán, mert egy mestermű rejlett az alapanyagban, így viszont "csak" egy jó film lett. Nem ártott volna egy fokkal feszesebbre vágni, illetve bizonyos ötleteket mélyíteni, vagy kihagyni, mert így nem minden elemében válik koherenssé az összkép. Ugyanakkor elképesztően örülök, hogy készült egy ilyen alkotás itthon, mert hiába inog meg egyes elemeiben, ha tele van kreativitással, a képi világa lenyűgöző és a megtekintés után is beszédtémát szolgáltat a fejünkbe elültetett gondolatcsírákkal. Ha pedig ezekből a csírákból fák nőnek, akkor már megérte a belefektetett energiát.
