Adolf Hitlert mindenki ismeri egy bizonyos kor fölött. Bő 70 évvel a halála után is roppant ellentmondásos személy, akinek a befolyása és hatása a történelemben megkérdőjelezhetetlen. A Timur Vermes könyve alapján készült film, azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha az egykori náci diktátor a mai világban élne.

A történet is e köré épül, Hitler egy panelház sarkában ébred, fogalma sincs hova került, miért és mikor. Nehezére esik megszokni az új környezetet, a változásokat. Mivel feltűnő jelenség, hamar ismertségre tesz szert, de mindenki úgy hiszi, csak egy imitátorral van dolga. Nem kell hozzá sok idő és máris a televízióban találja magát, mint a legújabb őrület. Kezdetét veszi a modern propaganda.

David Wnendt műve egyértelműen szatíra, melynek célja a polgárpukkasztás és gondolatébresztés. A Nézd, ki van itt, mondhatni két film egyben. Látunk egy különálló cselekményt, megírt történettel, fiktív karakterekkel és kitalált konfliktussal. Ugyanakkor egy áldokumentumfilmről is beszélhetünk amolyan Borat stílusban, hiszen a Hitlert megformáló Oliver Masucci valóban beöltözött a diktátornak és civilek közé ment, hogy aktuálpolitikai problémákról beszélgessen velük. Wnendt alkotásának pedig ez adja a savát, borsát, ugyanis elég durva szembesülni az emberek reakcióival. Hitler köztudottan kiváló manipulátor volt, nagyon könnyen az ujja köré csavarta az embereket és szerzett követőket, ezt pedig a film remekül, mi több valósághűen adja vissza. Szóba kerül a Németországban különösen fontos bevándorlási kérdés, a korrupció, a fiatalok értékrendje és persze a média hatása. Ez utóbbira különösen nagy hangsúlyt fektettek, a közösségi hálóktól kezdve a televízióig. Az egykori náci vezér pedig megdöbbenve tapasztalja, hogy hova jutott a társadalom. Az embereknek a triviális, népbutító műsorok kellenek, hogy mások életén csámcsogjanak, majd nevessenek a többiek, s egyúttal a saját ostobaságukon. Hitler persze ezt kihasználja és remekül alkalmazkodik a változásokhoz. Félreértés ne essék, a film nem állítja be jó embernek a főszereplőt! Ellenben egy megfontolt, ésszerű és markáns jellemről van szó, aki képes hatni a közösségre. A Nézd, ki van itt igazi tragédiája inkább az, hogy itt nem minden idők egyik legnagyobb diktátora a negatív hős, hanem a modern társadalom. Tény, hogy részletesen kitérünk a problémákba, ellenben sok helyen szemet hunyunk. A rasszizmus és a holokauszt nagyjából két jelenettel le van rendezve, ehhez nem mertek olyan mértékben nyúlni, hogy ne forduljanak túl sok ellentmondásba. A film viszont nem is a múltra akar koncentrálni, sokkal inkább a jelenre, jövőre, (a történelem ismétli önmagát).

A végére kicsit talán veszít az erejéből és túl sok mindenre akart odafigyelni, de kétségtelenül egy egyedi szatírát kaptunk a németektől. Beszólnak benne a liberálisoknak, a közembernek, de még a neonáciknak is. Velős társadalomkritika és korrajz elevenedik meg előttünk, ami attól válik ijesztővé, hogy a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa prezentálja elénk humoros köntösben. A szomorú az egészben, hogy az Adolf Hitlerek ma is köztünk vannak, mi pedig észre sem vesszük, vagy nem veszünk róluk tudomást.