Anna Kendrick eddig színészként tette le a névjegyét. Közönségfilmekben, díjvárományos produkciókban egyaránt láthattuk, 2009-ben többek közt Oscarra jelölték az Egek uráért, teljesen jogosan. Most a kamera másik oldalán próbálta ki magát rendezőként, ugyanakkor maradt a kaptafánál, elvégre a Nő a reflektorfényben főszerepét is magára osztotta.
Cheryl (Anna Kendrick) feltörekvő színész Hollywoodban, értsd folyamatosan meghallgatásokra jár, többnyire eredmény nélkül. Meghívják egy randiműsorba, ahol három férfi verseng a kegyeiért, neki pedig a kérdéseire kapott válasz alapján kell eldönteni az adás végén, hogy kivel tölt el egy hétvégét. Amiről azonban senki nem tud, hogy az egyik versenyző kegyetlen sorozatgyilkos.
A felütés rögtön felkelti az ember figyelmét, érdekesen hangzik és kíváncsiak vagyunk, hova futhat ki ez az egész. Lehetett volna ebből egy vérfagyasztó macska-egér játék, de szó nincs erről, elsősorban azért, mert a történet megtörtént eseményen alapul. Az Amerikában anno nagy népszerűségnek örvendő The Dating Game nevezetű showban valóban feltűnt játékosként egy sorozatgyilkos, mi több, meg is nyerte a vetélkedőt. Ezt az esetet hivatott elmesélni Kendrick, némileg kibővítve.
A cselekmény két szálon zajlik, az egyikben Cheryl kudarcokkal tarkított hétköznapjait követjük, a másikban a gyilkost, nevezetesen Rodney Alcalát (Daniel Zovatto). A férfi a '70-es években követte el rémtetteit, nyolc gyilkosságot tudtak rábizonyítani, de valós áldozatainak száma 130 körül lehetett. A szexuális erőszaktevő pszichopata, fotósként ténykedett, így csábított el főleg fiatal lányokat, hogy legyenek a modelljei. Kendrick megmutatja a rém útját és látunk szörnyűségeket, de nincs explicit sokkolni akarás, az eset önmagában elég fajsúlyos. A klasszikus sorozatgyilkos zsáner mellett a szórakoztatóipar fricskája is felszínre kerül. A nők helyzetéről, tárgyiasításáról a '70-es években, ugyanúgy beszél, mint a ma is aktuális álszent képmutatásról. Ezen felül nem rest fityiszt mutatni az inkompetens igazságszolgáltatásnak, akik egy börtönviselt, regisztrált szexuális bűnözőt engedtek egy országos tévébe és ez még csak a jéghegy csúcsa.
Bicskanyitogató témákat jár körbe a film, bosszantó, hogy hány ártatlan élet szárad a figyelmetlen és könnyelmű rendőrökön, illetve Cherylt is megértjük, hogy miért van elege az álomgyárból. Ezt kívánja felrúgni az a jelenetsor, amiben a hősünk a kezébe veszi az irányítást és a saját maga által kitalált kérdésekkel bombázza a hódolóit. Tudatos passzív-agresszió és túlságosan forgatókönyvszagú szegmens, de kétségtelenül kreatív és szórakoztató. Alcala szála jóval erősebb lett, kiválóan szemléltetik, hogy a nem túl jóképű figura miként férkőzik valaki bizalmába a sármjával és a remek beszélőkéjével. A Nő a reflektorfényben tehát szinte mindent jól csinál, annyi a hibája, hogy az összes témáját láttuk már ennél jobb kivitelben. Jól áll neki a visszafogottság, mégis hiányzott valami ahhoz, hogy igazán katartikus legyen. Hiába meghökkentő a történet, nincs meg benne az elemi erő, ami igazán földhöz vágná a nézőt, holott egy ilyen eset megkövetelné.
Vitathatatlan, hogy Kendrick a kamera másik oldalán is tehetséges. Pazar érzékkel lavírozik a kérdéskörök közt, nem akar szimplán a gyilkosra fókuszálni, helyette több rétegét fedezné fel és kezdené ki a komplett '70-es évek Amerikájának. Kreatív, ötletes, időnként feszült alkotás a Nő a reflektorfényben, mégis hiányzik belőle valami ahhoz, hogy igazán maradandóvá váljon. Nem lehet rá haragudni, abszolút korrekt darab, csak az alapjául szolgáló sztori érdekesebb, mint maga a film.
