Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje egy szerelmespárról szól, akik egy fedél alatt élnek, szeretik egymást, de az igazság az, hogy a kisesti, intimitást nélkülöző összebújásaik és puszilkodásaik kevéssé nyújtanak kielégítést. Egyikük számára sem. Mindkettőjüknek hiányzik a szex és mindkettőjük próbálja valamiképpen helyettesíteni ezt a tényezőt, bétervet biztosítani maga számára, amely pótolja azt az izgalmat, melyet a testiség okoz, vagy legalábbis próbálják magyarázni maguknak az egészet azzal, hogy ez így szokott menni a pároknál. Egy idő után a láng alábbhagy. Amikor kölcsönösen lebuktatják egymást (a lány zuhanyrózsával maszturbál, a fiú flörtölget a csinos kolléganővel), leülnek hogy megbeszéljék egymással. Közös elhatározással új életet kívánnak lehelni szexuális életükbe, a megoldást pedig abban látják, hogy a monogámiát szépen kikukázzák és az édeskettesbe megkísérelnek egy harmadik személyt is bevonni.

Ízlésesen pikáns, szexi film a Nyitva, ami beszél egy párkapcsolat férfi és női szerepeiről, a házasság szentélyéről és annak kezdeti fontosságáról, majd elgyengüléséről. Beszél arról, hogy a szex mennyire alappillére egy egészséges, jól működő kapcsolatnak, de leginkább arról beszél, hogy milyen hatással lehet potenciálisan egy alapjaiban bizonytalan lábakon álló kapcsolatra az, ha a kettőből három lesz.

Nagypál Orsi alkotása igyekszik több oldalról megközelíteni a témát, így nem csak abból mutat ízelítőt, hogy miként működhet, de abból is, hogy hogyan mehet félre egy nyitott kapcsolat. A két főhős először izgalmasnak, mókásnak érzi a dolgot, a film pedig ebből szépen előnyt kovácsol - kifejezetten viccesek például azok a jelenetek, amelyekben a két, alapvetően gátlásos ember elmegy egy swinger-klubba (amely látogatás finoman szólva sem úgy végződik, ahogy azt eltervezték), vagy amikor együtt mennek el felszedni valakit egy kis légyott reményében.  Ezen jelenetek működéséhez értelemszerűen szükség volt két olyan színészre, mint Kovács Lehel és Radnay Csilla, akik kellő hétköznapiságot csempésztek jeleneteikbe és kitűnő érzékkel adják át ennek az egész helyzetnek a képtelenségét és szokatlan voltából fakadó izgalmait. Velünk együtt kvázi kívülállóként tekinthetik meg az érem két oldalát, így amíg a Péterfy Bori által alakított szabadszellemű nő jelenléte és felfogása pezsdítőleg hat mindkettejükre, addig az úszómesterrel való kavarás már kiveri a biztosítékot és szembesülniük kell azzal, hogy mindennek azért bőven megvan az árnyoldala is. Hiába a kezdeti szándék arra, hogy mindent megbeszélnek egymással, hiába a sok szabály, amelyet annak érdekében hoznak, hogy minden rendben menjen és kontrollált maradjon, egy ponton elkezd kisiklani a dolog. A film szerencsére jó érzékkel elhatárolódik attól, hogy ítéletet mondjon bármelyik életmód felett, inkább az őszinteséget hangoztatja (mind magunk, mind párunk irányába), és azt, ha ez megvan, akkor nyugodtan lehet csukogatni és nyitogatni azokat a bizonyos ajtókat. Ismerjük a mondást: mindenki másképp csinálja.

A Nyitva a drámaibb hangvételű jelenetek során is igyekezte megőrizni humorérzékét (lásd a buszos veszekedést és a cameókat), de amikor ezt nem tette, akkor is megérintett a színészek iránt érzett szimpátiám és az, hogy itt mégiscsak egy olyan helyzet van felvázolva, amellyel könnyű azonosulni, könnyű elképzelni, mi hogyan reagálnánk egy-egy adódó szituációra vagy mondatra. A probléma megoldása ugyan kissé könnyen jön és a mellékszereplőknél zömében inkább sztereotíp ábrázolásmód játszik (keménykezű matróna és papucsférj, feleségét megcsaló férfi), de a témaválasztás és a hangnem révén bőven tartogat kellemes pillanatokat és összességében egy effektív, aranyos romantikus komédiával van dolgunk. Nagypál Orsi ezen filmjével bebizonyította, hogy vannak még ennek a műfajnak hazai, felfedezetlen területei, amelyeket megéri feltérképezni. Neki pedig megvan hozzá a tehetsége és elhivatottsága, hogy ezt megtegye. Kíváncsian várom, mihez kezd legközelebb.