Oculus - Kritika

Kaylie (Karen Gillan) és Tim (Brenton Thwaites) testvérek, mútjukban hatalmas fekete foltként ólálkodik szüleik megmagyarázhatatlan halála. Sok év egymástól való távollét után alkalmat kapnak arra, hogy bizonyítékot szolgáltassanak a világnak a szörnyű esetről - ehhez azonban többre lesz szükség néhány beizzított kameránál és hidegélelemnél.

Kísértetház-horror ez, melyben a kísértet egy tükör formáját ölti, melynek természetfeletti erővel ruháznak fel a film alkotói. Igazán nincs ebben az aspektusban túl sok különbség attól, mintha egy kísértetjárta házról beszélnénk, amely a főszereplőket terrorizálja. Ugyanúgy megvannak benne azok az alkotóelemek, amelyek kéz- a kézben járnak ezekben a filmekben. Illúziókeltés, manipuláció, valóság és valótlan közti határ teljes összemosása. Aki tehát egy ilyen szempontból konvencionális filmre vágyik, megkapja azt, amiért váltja a mozijegyet. Még az ijesztgetések is megvannak és bár akad köztük egy-egy olyan, mely sokkal inkább generikus jump scare, néhányuk egész kreatív és ijesztő. A Démonok között-re is jellemző old school félelemkeltés eszközeivel éri el a hatását Flanagan. Gore nélkül, de jóleső félelmet generálva. Ami pluszt jelent a sokat látott motívumok mellett, az a cselekmény szokatlan vezetése. Lineáris, de két vonalon haladó, a házban történő eseményeket párhuzamosan láthatjuk egyszerre a jelenben és egyszerre a múltban, így a rendező lehetőséget nyújt arra, hogy a nézőnek folyamatosan csepegtesse az információkat. Ez mindenképpen jóleső érzés egy ilyen film esetében, hiszen ellenben a Démonok közöttel, ahol elejétől fogva kiszámítható a történet, itt folyamatosan ébren van tartva az érdeklődésünk és az izgalom.

A finálé valamelyest már a szokványhorror-területén mozog, de még itt is képes meglepetést okozni a film. Nem, a végkifejleten nem fogsz meglepődni, annyira azért nem merész. Egyáltalán, nagy csavar nincs. Csupán arról van szó, hogy Flanagan egy olyan történetet mesélt el, mely egy másik rendező kezében abszolút átlagos horrorfilm lett volna, ő viszont magával az elbeszélés módjával és régivágású stílusával képes volt életet lehelni az egész koncepcióba. Ezáltal letett az asztalra egy szórakoztató, izgalmas darabot mely talán sokáig nem fog megmaradni az emlékeinkben, de kellő gondoskodással van elkészítve és kellő módon igyekszik lecserélni a járt utat a járatlanra. https://www.youtube.com/watch?v=pe-YHpjM5fw

Oldalak: 1 2