Régóta szemezgettem ezzel a 2017-es japán horror-vígjátékkal, csupa jót lehetett hallani róla, de valahogy eddig kimaradt. Most végre sort kerítettem rá és cseppet sem bántam meg, sőt ezen írás is azért készült, hogy minél több emberhez eljusson ez a zakkant gyöngyszem. Hölgyeim és uraim, íme a legkülönlegesebb zombifilm.

Higurashi (Takayuki Hamatsu) épp egy zombis horrort rendez, és nagyon szeretné, ha minden ízében színvonalas produkció készülne. A gondok akkor kezdődnek, amikor a forgatáson feltűnik néhány igazi élőholt és elkezdik mészárolni a stábtagokat.

A sztori elsőre sablonosnak hat, de higgyétek el nem az, ellenben pokoli nehéz róla spoilermentesen beszélni. Márpedig, ha előre lelövik a poénokat, az jelentősen rontja az élményt, így azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne nézzen se előzetest, se semmilyen kedvcsinálót, bízzon a felfedezés örömében. Persze a One Cut of the Dead így sem könnyű menet. Borzasztóan lerí róla a japán stílus, ami sokakat el fog riasztani, plusz az első fél óra igen embert próbáló. Szó sincs róla, hogy unalmas lenne, egyből belevágunk a forgatásba, amit nem mellesleg vágatlanul prezentálnak, szimplán fogalmunk sincs róla, hogy ez az elmebeteg kaland mégis mi akar lenni? Röhejesebbnél röhejesebb jelenetek váltják egymást, melyek hatására egyszerre éreztem magam végtelenül kínosan és visítottam a röhögéstől.

Van itt karate mozdulatokkal közlekedő zombi, percekig folyamatosan sikoltozós lány, megszállott rendező (a folyamatos "áksonözése" a kedvencem) és így tovább. Kell hozzá toleranciaszint és ingerküszöb, de aki elkezdi a filmet, ne kapcsolja ki 20-25 perc után, még ha azt is hiszi, hogy ez valami gagyi hulladék. Mert valóban kicsit az, de bő fél óra elteltével érkezik a váltás, ami hiába nem a legegyedibb formulát veszi elő, annyira kreatívan helyezi új aspektusba a látottakat, hogy emelem kalapom. Minden értelmet nyer és remek élmény másfajta nézőpontból látni az eseményeket. Nem is szeretnék többet elárulni, akit érdekel, fedezze fel magának, adjon neki egy esélyt, mert ilyet nem minden nap lát, azt garantálom.

Az első harmad alapján álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, végül mégis így lett. Sokszínű, változatos és piszok ötletes darab a One Cut of the Dead, ami egyszerre képes ostoba és gagyi hatást kelteni, valamint jól felépített sztorit tálalni. A slusszpoént nem egy sokkoló csavar szolgáltatja, inkább a kreativitásban rejlő lehetőségek kiaknázása. A legjobban mégis az tetszett benne, hogy ezzel a köntössel a filmkészítés előtt tisztelegnek az alkotók, én pedig azt mindig nagyon tudom díjazni. Különleges élmény, ínyencek imádni fogják, én speciel végig vigyorogtam. Így kell újat mutatni egy viszonylag kötött zsánerben!