Ha valaki csak a címet és a plakátot látja, bizonyára egy feel-good romkomra számít, ami elrepíti őt Olaszországba és a főszereplőkkel együtt ő is fülig szerelmes lesz. Jeff Baena (A lovas lány) új filmjéről azonban már most kijelenthető, hogy az év egyik legzavarbaejtőbb történetével házal, melyet nem fogunk egyhamar elfelejteni. A lényeg tehát az, kedves olvasó, hogy a látszat csal.

Amber (Alison Brie), aki egy nemzetközi étteremlánc amerikai üzletében tölt be vezetői pozíciót, meghívást kap egy gasztronómiai képzésre Olaszországba, ahol többek között lehetősége nyílik találkozni a láncolat alapítójával és tulajdonosával, Nick Martuccival (Alessandro Nivola).

Amber örömmel fogadja a meghívást, ám miután megérkezik a helyszínre, gyorsan konstatálja, hogy rajta kívül szinte mindenki furcsán viselkedik. Az egyik résztvevőnek (Molly Shannon) ellopták a bőröndjét és emiatt tőle kunyerál ruhát, a képzés egyik szervezője (Ben Sinclair) a szabályzatra hivatkozva engedélyhez és felügyelethez köti a szállás elhagyását (sőt, még az útleveleket is begyűjti), de az állóvizet valójában Nick és asszisztense, Kat (Aubrey Plaza) érkezése kavarja fel.

Nick ugyanis feltűnően elkezd kivételezni Amberrel, flörtöl vele, elviszi a jachtjára, ám ezt követően egyik pillanatról a másikra lepattintja magáról, és egy másik nőt csábít magához. És ez még végbemegy párszor. Amber - hasonlóan a nézőhöz - nem érti, mi folyik itt, várja a nagy megfejtést. Eközben megpróbálja Kat segítségét kérni, aki legalább olyan kiszámíthatatlan, mint a főnöke…

Baena fekete humorral fűszerezett romantikus komédiája részben az (érzelmi) manipuláció témáját járja körbe. Amber mindvégig aláveti magát valaki más akaratának és érzelmi ráhatásának. Annak ellenére, hogy már az elején szembeötlőek a furcsaságok, Amber egy szemöldökfelvonással nyugtázza az egészet, nem foglalkozik különösebben velük, holott egyértelműen ő képviseli a nézőt. A film ezenfelül a befolyásolhatóságának gyökerére is kitér. Természetesen nem egy részletesen kidolgozott pszichológiai esettanulmányról van szó, de a maga groteszk módján reflektál a párkapcsolatok sebezhetőségére, valamint a szakításból eredő érzelmi instabilitásra.

Egy másik megközelítésben érdemes a pozíciók relációját górcső alá venni. Amber ugyebár kisvezetői pozíciót tölt be a munkahelyén, tehát van közvetlen felettese is. Személyében egyszerre illeszkedik a beosztott és a főnök szerepébe, azonban a kis kiruccanása során teljes mértékben kiszolgáltatottá válik a felettese számára. Olaszországi kirándulása valójában próbatétel a számára, melynek során felvetődik a kérdés, hogy képes-e a múltbeli fájdalmak és a státuszának ellenére felvenni a versenyt az őt kihasználókkal.

Láthatjuk, hogy a történet magva korántsem mókás. A megvalósítás viszont tompít a drámai hatáson, és így kapunk egy elképesztő bizarr műfajegyveleget, melyben képviselteti magát a romantika, a thriller és a vígjáték zsánere. A karakterek egytől egyig karikatúrák, egyszerre elképesztő idegesítőek és szánnivalóak, a forgatókönyv pedig telis-tele van fordulatokkal. Nem mindenkinek fog könnyen csúszni az Őrült randi Toszkánában, különösen, ha egy romantikus limonádét várunk, viszont minden elborultságával együtt egy rendkívül maradandó élményről van szó, ami kicsit még el is gondolkodtat.

Az Őrült randi Toszkánában az HBO Max felületén megtekinthető.