Óz, a hatalmas – Kritika

Kereken 3 évvel ezelőtt került a mozikba Lewis Caroll klasszikusának a 3D hullámot akkor erősen meglovagoló filmes verziója. Noha a gótika nagy mesterének, Tim Burton-nek szürrealista víziójából és a Disney cukormázzal megszórt kéznyomából inkább utóbbit kaptuk, a film szépen átlépte az egymilliárd dolláros bevételi határt világszerte, ezzel elindítva az olyan meseadaptációk hadát, mint például a bizonytalan identitású Hófehér és a vadász, vagy a már vérben és belsőségekben tocsogó, de ostoba Boszorkányvadászok. A producerek most inkább megpróbálták a bevált receptet alkalmazni: egy alapvetően a sötétebb tónusú filmekben jártas direktor próbált meg ismét a nagyobb közönséghez szólni, egy klasszikus mese – és ezzel együtt a popkultúra egyik sarokkövének számító film történetének – a kibővítésével, de Sami Raimi látványos kudarcot vallott.

Oldalak: 1 2