Az amerikai-ausztrál Craig Gillespie sok műfajban alkotott már maradandót. Meghökkentett a Plasztik szerelemmel, az Én, Tonyával bizonyította, hogy tud életrajzi filmet is rendezni, a Szörnyellával próbát tehetett a nagyköltségvetésű stúdiófilmek világában, majd tavaly ismét egy kisebb költségvetésű filmmel, a Pénzesővel rukkolt elő, ami ezúttal a részvények világába kalauzolja el a nézőt.

Legújabb filmje Ben Mezrich non-fiction könyvén, a The Antisocial Networkön alapul, melynek főszereplője a középosztálybeli fiatal édesapa, Keith Gill (Paul Dano), aki pénzügyi elemzőként ért valamennyire a részvényekhez.

Keith a munka mellett YouTube-on is szokott streamelni különbözi pénzügyi témákról, de ez sem elég ahhoz, hogy anyagilag biztos alapot nyújtson családja számára. A koronavírus-járvány tombol, mindenki otthon van, sokak egzisztenciális helyzete is veszélybe kerül, Keith pedig húz egy váratlant: befektet egy kis, szemlátomást értéktelen videojátékos boltláncba, aminek az értéke hirtelen megugrik a Wall Street-i brókerek nagy bánatára (ez egyébként a GameStop sztori, amivel társoldalunk, a GS behatóan foglalkozott). 

Érdemes az elején leszögezni, hogy szemernyit sem értek a pénzügyhöz, és a film után sem úgy keltem fel, hogy kicsit is több közöm lenne a témához. A Pénzeső azonban nem erről szól elsősorban, ahogy például az 1999-es Csődtömeg sem. Nyilván bizonyos szakzsargonok és szófordulatok elkerülhetetlenek, ha ilyen témához nyúl valaki, de a történet menetén mit sem csorbít mindez. Ez egy pénzügyi Robin Hood-sztori, ahol a kisembernek végre esélye nyílik kezébe venni az irányítást, és ideig-óráig nem ő, hanem a milliárdos brókerek kerülnek kellemetlen helyzetbe.

A film lendületes marad annak ellenére, hogy mindvégig olyan embereket nézünk, akik szinte megállás nélkül részvényekről és árfolyamokról beszélgetnek. Ez egyrészt köszönhető a remek színészeknek (Dano mellett feltűnik Pete Davidson, Vincent D'Onofrio, America Ferrera, Nick Offerman, Anthony Ramos, Sebastian Stan, Shailene Woodley és Seth Rogen), másrészt fontos része az egésznek, hogy nem a nagyhalak szemszögéből, hanem ezúttal a hétköznapi ember valóságából követjük az eseményeket. A Pénzeső azonban nem lesz pofátlanul idealista és naiv, mert a kockázati faktorokat mindkét oldal részéről szemlélteti. A gazdagok egyik pillanatról a másikra eshetnek el százmillióktól, a kisember esetében pedig fennáll a valós esélye, hogy még az összekuporgatott pénzéből is veszíthet. Nem a szerencsejátékról szól a Pénzeső a szó szoros értelmében, de a mechanizmus lényegében ugyanaz: vagy nyersz, vagy nem.

Gillespie filmje nem váltja meg a világot, a téma sem kifejezetten újszerű, viszont a remek forgatókönyvnek, a nézőpontváltásnak és a színészi alakításoknak - na, meg nem utolsó sorban az eset frissességének - köszönhetően egyszerre tud szórakoztatni és elgondolkodtatni. Okosan nyúl a humorhoz, ha szükséges, de remekül építi be a drámát is a cselekménybe, és a végeredmény így nemcsak a pénzügy-hallgatóknak lesz érdekes, hanem az olyan financiális analfabétáknak is, mint jómagam.

A film az HBO Maxon tekinthető meg.