Hirdetés

Roadkill - Kritika

|

A roadkill jelentése: elgázolt állat teteme az út szélén.

Hirdetés

Az önerőből magasra törő Peter Laurence (Hugh Laurie) az angol konzervatív párt karizmatikus és megbecsült tagja, de nem élvezheti sokáig a felhőtlennek tűnő sikert. Magánéleti problémái karrierjét is beárnyékolják, ellenségei pedig előszeretettel fókuszálnak régi és új botlásaira.

Hirdetés

Az első gondolatom az volt, vajon melyik politikus foghatta meg David Hare forgatókönyvírót (Az órák, A felolvasó) annyira, hogy vászonra vigye az életét, majd elég hamar világossá vált az interjúk alapján, hogy sem ő, sem Laurie nem szeretett volna a való élet egy konkrét személyéből inspirálódni (de persze mindenki vonja le a maga konklúzióit). Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert bár kevesen vagyunk, akik valóban ismernek hasonlóan prominens személyeket, mindannyian képzeljük őket valamilyennek, illetve mind látunk egyfajta képet a médiából. Peter Laurence pontosan az a megnyerő, hitelesnek tűnő, ugyanakkor arrogáns és számító vezető, amilyennek a felsőbb körökben ülő, taktikázó minisztereket hisszük. De ő sem mindenható, és hiába nyer meg szerencsésen egy rágalmazási pert egy újságírónővel szemben, egyre nehezebb körülmények között kell helytállnia.

A minisorozat négy epizódból áll, ami visszatekintve sűrűnek tűnik, hiszen rengeteg esemény történik ezalatt a körülbelül 4 óra alatt, ami a történet szempontjából is csak pár napot ölel fel (kivéve az utolsó percek). Azonban a rendező, Michael Keillor (eddig sorozatepizódokat rendezett, például a Szégyentelenek néhány részét) és Hare ügyesen vezetik a különböző szálakat, és folyamatos mozgásban tartják azokat. A cselekmény előrehaladtával derül fény újabb és újabb titkos kapcsolatokra, latolgatásokra, hazugságokra, központi karakterekre és súlyos vádakra. Betekintést nyerhetünk a képviselők, újságírók és ügyvédek fondorlatos világába, hogy hogyan fordítják ki sarkából a világot a saját védelmük érdekében. Ki hitte volna, hogy közlekedési miniszterből igazságügyi miniszterré válni büntetés?

Laurence hitelességét közvetlensége adja, állandó vendége egy rádiónak, ahol - titulusához mérten - kötetlen beszélgetésekkel tartja magát köztudatban, és sosem felejti el megemlíteni, hogy onnan származik, akiket képvisel. Ez az erő és látszólagos fesztelenség teszi vonzóvá, és ez segítheti át a fel-felbukkanó gondokon. Szüksége van a kiemelkedő jellemvonásokra, mivel a korrupció, a törvénytelen gyermek és szeretők közül az egyik is elég lenne, hogy bedőljön szépen ívelő pályafutása, nemhogy az összes.

A politikai ármánykodás és véletlenek sokasága mögött azonban meghúzódik az emberi dráma. Úgy tűnik, Laurence valóban hiszi, hogy amit tesz, az jó, még ha erkölcstelen eszközökhöz nyúlik is néha. Karakterét az teszi igazán érdekessé, hogy szinte végig az áldozat szerepében tetszeleg, mégis tisztában van a tetteivel, azokat azonban nem (csak) vagyonszerzésből vagy a pályája építése miatt teszi, hanem meggyőződésből. Ezért igazán nehéz őt illetően állást foglalni vagy akár csak haragudni rá. Riválisai alig találnak igazán nagy fogást rajta, mert stratégiából választja az őszinteséget, és ezért kivételes tehetséget feltételez és bátorságot jelent őt zsarolni. Önzősége felemészti a családját, amiről próbálja leválasztani magát, de a közvélemény nem engedi. A drogos lány nem az apja, de vajon hogyan lehet megküzdeni a gyermekekre nehezedő láthatatlan nyomással és meddig felelős - nem csak egy politikus, hanem - egy ember a gyerekei tetteiért? Laurence mellett rohan el minden, mint az elhunyt útszéli állat mellett. Próbál lépést tartani a történésekkel, miközben újra és újra áthajtanak rajta, és bármelyik percben kicsúszhat alóla a talaj.

Hugh Laurie zsigerből hozza a sokszor közönyös, nemtörődöm, fellengzős minisztert, és ezzel párhuzamosan az aggódó, könnyed és lehengerlően hétköznapi figurát, vagyis könnyű megérteni, hogyan nyerhette el a nép rokonszenvét, de azt is, miért nehéz őt megbuktatni. Egyértelműen ő viszi a hátán a sorozatot az egyenletes tempójú és részletesen kidolgozott forgatókönyv mellett, és ennél a kettőnél nem is kell több egy izgalmas és megkapó sorozathoz.

Mindamellett, hogy a mellékszereplők garmadája jól példázza a bürokráciát és a közéleti tevékenységek áttekinthetetlenségét, akármennyire ügyesen veszik elő újra és újra Hare-ék a résztvevőket és emlékeztetik a nézőt, helyenként sűrűvé és fárasztóvá válik számon tartani mindenkit. Ezek közül a karakterek közül sem mind egyformán van kibontva, például érdemesebb lett volna nagyobb hangsúlyt fektetni az összeesküvésben részt vállaló sofőrre, és kevesebbet Laurence (eddig) ártalmatlan titkárnőjére.

A Roadkill csavaros politikai thriller, ami tökéletesen lefesti a kapcsolati tőke fontosságát, és a hatalmi pozícióban lévők közötti összetett, ám képlékeny viszonyokat. Folyamatosan új szereplőkkel és információval szolgál, de nem felejtkezik meg egy szálról sem, ezért nem lesz kusza vagy követhetetlen. Az árulások és a csalások miatt lesz igazán izgalmas: soha nem tudhatjuk, mi lesz a következő lépés, és épp ki fogja hátba szúrni a másikat.

Roadkill

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik a csavaros politikai történeteket
  • Akik szeretik Hugh Laurie-t
  • Akik szeretik meglátni az összfüggéseket
Kinek Nem
  • Akiket untat a képviselők élete és a bürokrácia
  • Akik nem kíváncsiak arra, hogy minden mindennel összefügg
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.