Hirdetés

Robin Hood - Kritika

|

Legolas: Kezdődik! A jó ízlés meg végződik.

Hirdetés

Ha valaki 2018-ban Robin Hood feldolgozásra adja a fejét az vagy nagyon bátor, vagy valami rettentő jó újragondolás lapul a zsebében. Mert lássuk be, hogy Robin Hood és a sherwoodi erdő történetét már annyiszor mesélték el, hogy még az újszülöttnek is a könyökén jön ki. Legutóbb 2010-ben maga Ridley Scott próbálkozott meg egy helyenként valóban sajátos értelmezést adni a legendának, de Russell Crowe ide, Cate Blanchett oda, a film csúfosan megbukott és ha a legendás íjász kalandjaira kíváncsi valaki, akkor elsőként a (maga idejében a kritikák által szétcincált) Kevin Costner-féle A tolvajok fejedelmét fogja levenni a polcról, a gyereknek esetleg a Disney klasszikust (mellesleg abból vajon mikor jön élszereplős változat?!), azoknak akik röhögni akarnak egy jót, ott van Mel Brooks zseniális paródiája, ínyenceknek pedig a klasszikus Errol Flynn-mozi. Otto Bathurst (a Black Mirror kiváló The National Anthemjének és néhány Peaky Blinders epizód rendezője) viszont megelégedett azzal, hogy a csuklyás igazságosztó eddigi (egyik?!) leghitványabb feldolgozását tegye le az asztalra. 

Hirdetés

Pedig akármennyire is lerágott csont, Robin Hood története kiválóan alkalmas arra, hogy aktualizálják, hiszen ott van benne a társadalmi igazságtalanság, a felső tízezer kritikája, mindemellett a bátorság, a barátság és a szerelem örökbecsű témája. Egy olyan korban, amikor pedig naponta jelennek meg cikkek a politikusok dőzsöléseiről, különösen jól lehetne a figurát aktualizálni. Bathurst viszont megelégedett azzal, hogy küllemében legyen modern, áthallásokkal teli a dolgozata ("Né'd mán! A Robin itt úgy fest, mintha golyóállómellény lenne rajta és a mai Irakban szolgálna! De piszok modern!"), azonban még ebben is olyan csúnyán a két szék közül a pad alá esik a film többi részével együtt, hogy ebbe a seggesbe is belehal.

Ebben a filmben egész egyszerűen SEMMI (!!!) sem műkődik. Ami valahol egészen elképesztő bravúr. Kezdjük a leglátványosabbal. Ha azt hitte bárki is, hogy legalább az olyan kétségtelenül tehetséges színészek, mint Taron Egerton, Ben Mendelsohn, Jamie Foxx, vagy Jamie Dornan megmentik ezt a filmet, azok látványosan tévednek. Ebben a filmben MINDENKI egész elképesztően rossz. Az eddig minden filmjében magabiztos alakítást nyújtó Egerton még sohasem volt ennyire elveszett, Mendelsohn folyamatos üvöltözéssel és a rosszfiús manírjaival próbálja leplezni, hogy a nottinghami sheriffnek még annyi karaktere sincs, mint egy valóságshow szereplőnek, Dornan még Christian Grey-t is alulmúló performanszt nyújt, Jamie Foxx pedig... nos ő legalább Jamie Foxx és enyhén (?) over the top alakítása azt sejteti, hogy utólag rádöbbent, mihez is írt alá.

A történetet felejtsük is el, hiszen azt mindenki ismeri, akármennyire is próbálja az idegesítő narráció azt sugallni, hogy így még nem láttuk (ami valahol igaz). Látvány?! Felejtsd el! A részben Magyarországon forgatott mozi olyannyira a szűk és olcsó díszletek közé van szorítva, hogy olyan érzésed támad, mintha a 90-es évek valamelyik fantasy tv-sorozatának (Xena, Herkules), egy pilot epizódját néznéd, amire a banális, folytatást sejtető befejezés csak rátesz még egy lapáttal a már emlegetett kosztümök mellett. Akciójelenetek?! Ugyan már!!! A folyamatos gyorsításokhoz és lassításokhoz továbbra is csak Guy Ritchie-nek van joga folyamodni, mert ő legalább képes nem csak stílussal felruházni, hanem ezek megrendezéséhez egyértelműen van ritmusérzéke. Bathurst még csak Ritchie után fel sem takaríthatna, annyira ritmustalanok és logikátlanok nem egyszer az akciószekvenciák (különösen a finálénál szembetűnő mindez, amikor megpróbál a film rettentő okosnak tűnni), az előzetesekben is villantott, coolnak szánt nyilazásoknál pedig az is vagányabb, ahogy Legolas csupán tünde szemét mereszti ebben néhol Batman: Kezdődik!-et kínosan idéző eredettörténetben, miközben még valamiféle kínos egyház kritikát is igyekszik megfogalmazni.

Minden tekintetben az év filmes katasztrófája tehát az új Robin Hood, még az előzetes, minimális elvárások fényében is. Amiben ezzel együtt szembetűnő Hollywood tanácstalansága is, hogy mennyire nem mer kockázatot vállalni és kénytelen-kelletlen a jól ismert történetekhez hozzányúlni, ezzel együtt a sorozatokban rejlő kreativitást csatasorba állítani. Azonban ha a készítők ennyire nem tudják, hogy mit is akarnak pontosan, az olyan, mint egy célt tévesztett nyílvessző... egyenesen a néző szívébe.

A cikk szerzője a filmet az Egyesült Királyságban látta. A Robin Hood magyarországi bemutatója december 6-án esedékes.

Robin Hood (2018)

Kinek Ajánljuk
  • Akiket érdekel még Robin Hood története!
Kinek Nem
  • Akiket érdekelnek még az érdemi filmek...
  • ...vagy dramaturgia...
  • ...vagy látvány...
  • ...vagy színészi játék!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.