Roger Waters a legendás Pink Floyd zenekar egykori basszusgitárosa és dalszerzője, újfent koncertfilmmel jelentkezett a 2014-es A fal után. A szólókarrierjében is sikeres zenész legutóbbi, Us + Them turnéjának amszterdami állomásán készült a most mozikba kerülő alkotás.
Waters nevét minden zenekedvelőnek illik ismerni. Korszakos zseni, aki a Pink Floyddal megreformált egy műfajt, stílust teremtett és milliókat ihletett meg. Hiába vált ki a bandából 1985-ben, folytatta a zenélést és ma is nagy hatású előadóként ténykedik.
Az Us + Them klasszikus koncert mozi, nincsenek benne dokumentumfilmes áthallások, interjúk, filozofikus monológok. Amit látunk, az színtiszta, bő kétórányi zene, amiben másodpercnyi szünetek is alig találhatók. Egy mesés nagytotállal indítunk, ami figyelmeztet: vihar közeleg. A színpadi kép vizualitása is megér egy misét, aztán Waters a húrok közé csap. Könnyed dallamokkal varázsol el, hogy pár perccel később libabőrössé tegyen a zseniális One of These Days-szel. Előkerülnek a slágerek, szintén hidegrázós érzés volt hallani a Welcome to the Machine-t, majd a performansz felénél érkezett a talán legnépszerűbb Pink Floyd dal, az Another Brick in the Wall. Messze nem a kedvenc Waters alkotásom, de az itt előadott változata minden ízében hibátlan lett. Az ominózus örökzöld tétel választóvonalat (vagy inkább falat, ha-ha) jelentett a koncertben.
A második felében ugyanis stílust váltott a zenekar és sokkal inkább rámentek az odamondásra, politikai állásfoglalásra. Ez cseppet sem volt jó csere, s noha a zene továbbra is remek, a szájbarágós üzenet egy idő után elveszi a figyelmet a dallamoktól. Érthető és tisztelendő Waters kettőssége, a dühös lázadó és a szeretetteljes aktivista képében. Mégis kifejezetten frusztráló, amikor már zsinórban az ötödik dalba fűzi bele Trump politikáját és kívánja a vesztét. Felfogtuk, haladjunk tovább, egy ennyire sokszínű és átszellemülést igénylő muzsika többet érdemel a folyamatos szájbarágós politizálásnál.
Mi több, a zene egy kiváló eszköz arra, hogy az ember kicsit kiszakadjon a mindennapok taposómalmából. Ehelyett ugyanazokat a problémaköröket nyomják le a torkán. A béke nevében való indulatkeltés nem a legjobb üzenet Waterstől, legalábbis arányait tekintve. A zárásra visszatérünk a rendes kerékvágásba a Dark Side of the Moonnal, ami kétségtelenül szép és remek választás epilógusnak.
Az Us + Them kettős élmény. Zeneileg fantasztikus, a látvány szintén első osztályú. A koncert első fele a maga nemében tökéletes, de a komplett tracklistre sem lehet panasz. A burkolt társadalomkritika helyett a direktbe tolt Trumpozás és f*ckolás azonban egy idő után monotonná válik, ellopva a rivaldafényt a dalok elől. Ettől függetlenül Waters és Pink Floyd rajongóknak érdemes átélni a nagyvásznon, mert ezeket a klasszikusokat mindig élmény viszont hallani/látni. Főleg ilyen igényes színpadi köntösben.