Senki szigete - Kritika

Pár méterrel a talajtól elrugaszkodva gyakorol hatást ez a film a nézőjére, mely hatás leginkább a következőket eredményezi: fogsz itt mosolyogni, finomakat kacarászni és olykor a szürreális elemeken meghökkensz. De mondok mást is, ami tetszhet, például hogy mindez a legjobb arányérzékkel van tálalva, mellőzve bármifajta túlkapást. Van olyan szellemes és van annyira meseszerű, mint a francia újhullámos időszakra tevődő produkciók. Pedig más felfogásban is készülhetett volna ez a film, másként is állhattak volna a történethez. Lehetett volna kemény szocio-dráma, köldöknézős művészfilm, és a többi. Ezek közül egyik sem lett. Lett helyettük őszintén vicces, meseszerű, visszafogottan szürreális hangulatelemekkel tarkított habkönnyű szösszenet.

Török Ferenc megrajzolt egy világot, amiben szerepek cserélődnek minden huzavona és különösebb drámai következmény nélkül. Senki és semmi sem az, aminek először mondja magát, de mit is számít? Fiatalság, bolondság, az identitáskeresés az embernek ezen korszakában szükségszerű velejárója. És ha valakinek az identitása abban rejlik, hogy folyamatosan ruhát cserél valakivel? Élni az életet, ahogy tartja a mondás. Ferenc maradt tehát a fiataloknál de a Moszkva térrel ellenben itt a hangvétel másmilyen. Minden bumfordiságával ez egy érettebb és okosabb rendezőt tudhat magáénak. Leírom miről szól a Senki szigete (elvégre nem feltétlen tudja csípőből mindenki, tiszteljük meg ezzel azokat, akik nem mozognak annyira otthon a magyar filmekben), bár igazából olyannyira atmoszféra- és hangulatcentrikus filmről beszélünk (mindezt a legjobb értelemben mondom), hogy bármiről szólhatna. És a másik: bármilyen városban is játszódhatna, mivel fővárosunk úgy van megjelenítve, mintha legalábbis valami fiktív város volna. Kicsit ismerős, egy icipicit...Ugyanakkor mégsem. No de a sztori: három fiatal összebarátkozik és együtt tengődik pár napig, mígnem aztán az összes szál összefut, a történések egyberohannak és egy nagy, szolid össznépi happy endbe torkollnak.

Ha fel lehet róni valamit ennek a filmnek az az, hogy egy cseppet súlytalan. A történéseknek túl nagy drámai lenyomata nincsen, de ezt a részét csupán szőrszálhasogatásnak érzem. Mert ugyanakkor ha a színészeket nézzük, egytől egyig megállják a helyüket (kimagaslik Jakab Juli, aki forgatókönyvírónak tanult, de most belekóstolt a színészkedésbe), ahogy az operatőr is megtesz mindent annak érdekében, hogy a forgatókönyv hangulatvilágát segítse. Összességében egy igazán szórakoztató, remek kikapcsolódást ajánló film ez, amit mindenképp ajánlok megtekintésre. https://www.youtube.com/watch?v=g-jHbCODTbg

Oldalak: 1 2