Hirdetés

Shaun, a bárány és a farmonkívüli - Kritika

|

Ha tehetitek, ki ne hagyjátok az év egyik legszórakoztatóbb filmjét!

Hirdetés

Alfred Hitchcock, a suspense nagy mestere mondta azt, hogy akkor jó egy film, hogyha teljesen levesszük a hangot, ugyanúgy lehet élvezni anélkül is, hiszen a képek mesélnek helyettük. Ez különösen igaz az Aardman Animations alkotásaira, többek között az olyan nagy klasszikusokra, mint a 2000-es Csibefutam, az öt évvel későbbi Wallace & Gormit: Az elvetemült veteménylény vagy éppen jelen cikkünk központi figurájára, Shaunra, a bárányra. Ezen alkotásokban konkrétan nem beszélnek, pusztán krákogásokat hallani, mégis büszkén állíthatjuk, hogy ezzel sokkal többet tud mondani, mint sok "beszélős" társa. 2015-re készült el a TV sorozatból lett egész estés film, ami a címszereplő bajkeverő bárány egy fergeteges napját mutatta be a sintérektől kezdve, a fodrászokon keresztül, egészen a folyamatosan figyelő, véreres szemű kutyáig. Semelyikünk nem számított arra, hogy ennyire fantasztikus lesz ez a film, de abban talán még kevesebben reménykedtek, hogy a most mozikba kerülő folytatás, a Farmageddonban (magyarul Shaun, a bárány és a farmonkívüli) képes hozni ugyanezt a szintet.

Hirdetés

Akinek nem volna meg Shaun, a bárány egy Moszatvég nevű farm legcsintalanabb gyapjas állata, akinek őrültebbnél-őrültebb ötletei mindig valakinek a megítélésébe, munkájába vagy sokszor az életébe kerülnének, ha nem lenne Shaun mögött az egész nyáj, akik mindig segítenek helyrehozni a helyrehoznivalót. A sorozatban "mindössze" a farmi tennivalók keserítették meg Shaunék életét, az egész estés filmben viszont ezeknél egy sokkal nagyobb probléma ütötte fel a fejét - eltűnt az azóta amnéziássá lett Gazda -, így a farm szigorú, de becsületes kutyájával, Bitzerrel karöltve együttesen indultak a férfi megkeresésére. Ennek folytatásában, ha lehet mondani, még messzebbre merészkednek örökös farmjuktól, amiben egy messzi-messzi bolygóról érkezett földönkívülinek a keze is jócskán benne van.

A Farmageddon meglepően gyorsan lezavarja a film felvezetését: látjuk, hogyan érkezik Földünkre a kis lilás-fehéres-sárgás űrlény, akit nem mellesleg Lu-Lának hívnak, aztán két gyors vágás után máris Moszatvégen terem. Ahogy E.T., úgy Lu-La is mindössze haza szeretne menni, viszont neki nem kell hazatelefonálni, elég lenne csak az űrhajójához visszatalálni. Shaunnak több sem kell, az egyébként imádni valóan gyerekes űrlény segítségére indul, ám a baj ott veszi kezdetét, amikor a folyton szkafandert viselő kormány emberei meg szeretnék kaparintani ezt a földönkívülit, ezzel akadályozva Lu-La hazajutási tervét.

Még mielőtt mélyebben is belemennénk a Farmageddonba, muszáj vagyok megemlíteni azt a tényt, hogy a film egy képkockával sem lett rosszabb, mint a 2015-ös elődje. Ugyanolyan jól sikerült mindkét alkotás, egyik sem lett kevesebb, mint a másik - mindössze a szubjektív sorrend változhat némely embernél, de ez teljesen normális. És be kell vallanom, nem hittem benne, hogy a folytatáson ugyanolyan jól fogok majd szórakozni, mint az első filmen, félő volt számomra, hogy hiányérzetem lesz, de hál' istennek, nem lett igazam. Ugyanakkora mosollyal az arcomon keltem fel a film elől, mint anno 2015-ben.

Ami talán mindenkinek azonnal lejött a promóciós képek vagy éppen az előzetesek alapján, hogy a Shaun, a bárány film (ahogy a többi Aardman alkotás is) stop-motion animációval készültek, amit a magyar ember előszeretettel hív gyurmának. Nincs ez másképp a folytatással sem, ugyanazt a technológiát használták, mint korábban és egyrészt ez meg is látszik a végeredményen (mert fantasztikusan néz ki), másrészt hozzá kell tenni, hogy egy-két helyen alkalmazniuk kellett a CGI technológiát is (pl. Lu-La bizsergős-villódzó füleinél), de ez nem megy a film rovására. Sőt, megkockáztatom, sok nézőnek nem is fog feltűnni a különbség.

Ami viszont feltűnhet (és lehet, valakinek ez rontani is fog az élvezeti faktoron), az a karakterek háttérbe szorulása. Azzal, hogy behozták a földönkívülieket is a buliba több eddig nagy játékidőt kapó figura kispadra került - pl. a Gazda vagy éppen a nyáj Timmyvel az élen. Ez persze valamilyen szinten megbocsátható, hiszen az űrlények mellett az új gonoszt is ki kellett dolgozni (és közhelyességük ellenére meglepően jól működnek), és hogy ne üljön le egy pillanatra se a tempó, a fenti karakterek akarva-akaratlanul háttérbe vonultak. Nem nagy probléma, de sokaknak feltűnhet.

Ezzel ellentétben a film minden egyes eleméről lerí, hogy olyan alkotók készítették, olyan alkotók tették bele szívüket-lelküket, akiknek ez nem csak egy munka, hanem hivatás, ami örömöt okoz nekik. Hasonlóan az 1993-as Karácsonyi lidércnyomásnál, a Farmageddon elkészítése is közel három évet ölelt fel, ami kérdés nélkül a stop-motion animációnak tudható be. Full CGI-jal vagy Adobe Flash-sel dolgozva fele ennyi időbe telt volna, viszont akkor már nem lett volna ugyanaz az elért hatás. Felteszem, sok olyan mozibubus van, akiknek az ilyen típusú alkotásoknál ad egy pici pluszt, ha egy karakter formáján felfedezni vélnek egy ujjlenyomatot. És ezt nem a trehányság vagy a kárörvendés miatt, hanem az odaadás és a törődés jeléül. Az ehhez hasonló alkotásoknak van egyfajta halovány, megfoghatatlan stílusok, amely azt az érzést váltja ki a nézőből, hogy nem csak összecsapták a munkát.

A Shaun, a bárány és a farmonkívüli legnagyobb ereje kétség kívül az, hogy minden korosztály számára nézhető. A kicsik a valóban poénos slapstick humort fogják díjazni, valamint a szemet gyönyörködtető látványvilágot (a színek külön figyelmet érdemelnek), a nagyok pedig ezek mellett a számtalan utalás és kikacsintás miatt fognak jól szórakozni. Percről-percre megidéződnek a nagy klasszikus mozifilmek vagy éppen az irodalom és a képzőművészet jelentősebb alkotásai, melyek önkéntelenül is mosolyra húzzák a szánkat. Emiatt érdemes nyitott szemmel járni, hiszen így olyan apróságokat is észrevehetünk, minthogy a benzinkút neve H. G. Wheels lett, avagy a stáblista egyik pillanatról a másikra átcsap a Space Invadersbe.

Összegzésül a Shaun, a bárány és a farmonkívüli legalább olyan jó lett, mint az elődje. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott, és nem csak a nagycsaládosok számára nyújthat másfél óra kikapcsolódást és szórakozást. Az apróbb gagek és a gyors poénok miatt többszöri megtekintés ajánlott, hogy teljes egészében átlássuk a filmet, és legfőképpen azért is, mert rendkívül jó és szívet melengető látni a modern korban (ahol pár pillanat alatt halott színészt kelthetnek életre a számítógépes technológia által) ilyen "régimódi" alkotásokat. A Farmageddon abszolúte megéri a rá fordított időt, amely nem is olyan vészes, mint a mostani alkotások többsége, mindössze 87 perc az egész. És ha azt hittétek, hogy a 2015-ös első film stáblistája alatt hallható Shaun, the Sheep zeneszám zseniálisra sikeredett, akkor még nem hallottátok ennek a földönkívüli verzióját…

Shaun a bárány és a farmonkívüli

Kinek Ajánljuk
  • A sorozat és az első film rajongóinak
  • Akik ki szeretnének kapcsolódni egy filmen
  • Stop-motion animáció fanoknak
  • Akik láttak már életükben űrlényt...
Kinek Nem
  • Akiknek már a 2015-ös film se jött be
  • Akiknek az animációs film egyet jelent a Disney logójával
  • Akik láttak már életükben űrlényt...
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.