Bevallom, még így az évadzárót követően sem tudok mit kezdeni a sorozattal. A pilotot megelőzően egy igazi vérgőzös ínyencséget reméltem, ami minden látszólagos puskaporát megfontoltan, de annál hatásosabban durrogtat majd el; hiszen egyrészt ugye akarva-akaratlanul is a Vikings minőségét vesszük bizakodó alapnak, másrészt pedig a tematika is egy eleve hiánypótló műfaj. Aztán jött a nagy semmi.
A saját műfaján belül a SIX tényleg nem érdemel szuperlatívuszokat. Egyrészt a receptje már ugye önmagában is egy klisé, másrészt pedig a valódi feszültségteremtés abszolút hiányán túl, még a narratíva is fájdalmasan kiszámítható. Ráadásul a limitált költségvetés is úgy ordít a nevetségesen csekély számú, és minőségében egyébként is megkérdőjelezhető akcióról, hogy mi érezzük magunkat kínosan. Ám bántani mégsem tudjuk, mert legyen bármennyire is együgyű, egyszerűen szeretni akarjuk.
Tudniillik a széria pontosan ugyanazzal az aljas és manipulatív stratégiával csal minket tőrbe, amiért mondjuk a szitkomokat is annyira zabáljuk. Hiszen olyannyira megfogható és hétköznapi perspektívából nyúl a karaktereihez, hogy mi is velük együtt sírunk és nevetünk, mintha csak mi is részesei lennénk az élcelődő eszmecseréiknek, az érzelmi őrlődéseiknek, vagy úgy egyáltalán a mindennapjaiknak. Persze a kérdés itt jogosan merül fel, hogy akkor most tulajdonképpen mi a francot is nézünk, merthogy egy kábeles dráma általános ismérvei között, aligha az imént felsorolt erények érdemelnének felemlegetést. Mondjuk ha ugyan más nem is, legalább ez a fajta megfogható és szerethető karakterábrázolás, illetve az egészen príma casting az, ami a SIX-et némiképp megmenti a középszerűség posványától.
És talán éppen a fent taglaltak ismeretében vagyok egyazon időben szomorú és bizakodó is, ugyanis látatlanban sokkalta sekélyesebb karakterépítésre, ám annál jelentősebb látványvilágra és feszültségre számítottam. A SIX viszont az arányokat frappánsan megvariálva vezetett minket félre úgy, hogy a tudatlan néző egyszer csak azon kapta magát, hogy voltaképpen egy ügyesen álcázott szappant néz. Én pedig éppen emiatt az egészen különleges ízvilága, valamint az önmagához való rendhagyó attitűdje miatt habzsoltam annyira, amennyire.
Végeredményben pedig bármennyire is szerettem volna ekézni a sorozatot a kidolgozatlan koncepció, a pongyola kivitelezés, az ordító, ám mégis kihasználatlan potenciál, valamint a bosszantóan olcsó cliffhanger miatt, a mellékelt ábra szerint sajnos mégsem megy. Hiszen habár a SIX valóban vérszegényen abszolválta önnön műfajának kihagyhatatlan ziccereit, egy egészen más aspektusból végül is szórakoztatót alkotott.