Igazi deszkások a főszerepben a most tárgyalt filmünkben, aminek címe is utal rá, hogy itt bizony arról a nemről fog szólni a történet, akik kevésbé vannak reprezentálva a deszkásokról szóló, vagy őket valamilyen módon megjelenítő alkotásokban. A történet akár egy söralátéten is elférne: főhősünk Camille egy introvertált tinédzser, aki New Yorkba látogatva megismer egy lányokból álló deszkás baráti kört, akik hamar be is fogadják, s mindezt kisebb-nagyobb családi, baráti és a deszkások közötti konfliktusok tarkítják.
A Skate Kitchen egy valódi atmoszférikus film, minek cselekménye és karakterei is alá vannak rendelve a gördeszkás szubkultúra és eme hivatással járó életérzés prezentálásának. Maga a történet kellemesen visszafogott, hétköznapiságával válik emberközelivé. Megjelennek a coming of age történetek archetípusai, mint a lázadó tinédzser, a szerető, de elnyomóan szigorú szülő és az első nagy szerelem. Ezek kellően meghúzódnak a háttérben, hogy mindössze keretet adjanak annak, amiről a film voltaképpen szól, a deszkázásnak.
A játékidő nagy részében azt fogjuk nézni, ahogy barátok együtt lógnak, deszkáznak, és jól érzik magukat. Hála a hangulatos tálalásnak, a kiváló zenés betéteknek és a deszkázás élményét remekül átadó operatőri munkának végig képes lekötni figyelmünk és gond nélkül szippantja be azokat is, akiktől nem is állhatna messzebb ez a szubkultúra. Egy kontinenssel arrébb élő, deszkához még bottal sem érő nézőnek is mint én jól át tudta adni az esszenciáját ennek az életnek. Bemutatja a deszkások mindennapjait, éjszakai életét, hogy manapság már nem csak ügyesnek kell lenni, de érdemes folyamatosan jelen lenni a közösségi hálón. A főszereplők a valóságban is több tízezres instagramos rajongótáborral rendelkeznek, ahova nap mint nap posztolják, hogy sikerülnek a trükkök, mutatványok.
Ami még kifejezetten imponált, hogy a film cseppet sem kizárólag azt harsogja, hogy a lányok is lehetnek jó, avagy jobb deszkások mint a fiúk, hanem ahogy a főszereplők ki is mondják, pont azzal van a probléma, hogy nemek szerint alakulnak ki a deszkás klikkek, miközben a lányoknak is lenne mit tanulni a másik nem képviselőitől, s fordítva. Vagyis pont úgy válhatnának jobbá, ha fiúk és lányok csapatban, egymást segítve próbálnának fejlődni.
Egy effajta életérzéssel házaló mozi esetében viszont a száz perces játékidő már kimondottan sok. Mivel a történetnek nincs íve, a konfliktusokat már kilométerekkel az érkezésük előtt látni, ezért a film utolsó harminc percében nem volt meglepő, ha egyre többet pillantgattam órámra, és elnézve a lezárást, semmit se vett volna el az élményből, ha kicsit korábban pont tesznek a mondat végére.
Igazán hangulatos film a Skate Kitchen, ami sokkal jobban tálalja a New York-i deszkás lányok mindennapjait, mint ahogy az ember első hallásra elképzeli. Az egész cselekmény egy nagy alibi, hogy bemutathassák ezt a szubkultúrát, ami azokat is magával ránthatja, akik nagyon távolinak érzik maguktól ezt a témát. Talán a végén még a deszkázás kipróbálásához is meghozza a kedvet.