Hirdetés

Slender Man: Az ismeretlen rém - Kritika

|

Senkinek nem kívánjuk ezt a rémálmot.

Hirdetés

Slender Man megvan még, srácok? Igen, az arcnélküli, öltönyös alak, aki hosszú végtagjaival kisgyerekeket molesztált mindenféle internetes történetben még évekkel ezelőtt. Nos, az egész jelenséget nagyjából egy fél évig nevezhettük relevánsnak, ami ahhoz képest, hogy egy Photoshop versenyre nevezett képből nőtte ki magát, egész szép utat járt be. A Sony valamiért mégis most döntött úgy, hogy kiadja azt az eleinte megjelenni sem akaró cellulózhulladékot, amit Slender Man: Az ismeretlen rémnek neveznek.

Hirdetés

A Slender Man köré épített rémmítosz gyakorlatilag a legegyszerűbb sémákat követi: adott egy ismeretlen, groteszk alak, aki az éjszaka leple alatt fiatalokat ragad magával a feltérképezetlen erdő közepén. Akik esetleg valahogy túlélnék a találkozást, azok életük hátralevő részére teljesen elvesztik az eszüket. Ami kicsit megbolondítja az egészet, az a tény, hogy Slender Mant maga az internet népe találta ki, a fiktív karakter pedig egyfajta vírusként hódította meg a netet 2010-es évek fele, számos történetnek, amatőr filmnek vagy épp videójátéknak alapjául szolgálva. A maga módján megvan ennek a varázsa, és hiába a roppant egyszerű alapkoncepció, pont ezért lehetne ebből szabadon építkezni, ötletekkel megspékelve alkotni valamit. A többnyire sorozatok egy-egy részéért felelős rendező, Sylvain White erre összehozta nem csak az elmúlt évek, hanem a komplett horror zsáner valaha készült egyik legrosszabb és legelkeserítőbb produkcióját.

Mint említettem, dolgozni ugyan nem nagyon van miből a Slender Mant illetően, de hozzáírni igenis lehet ehhez a sztorihoz. Na, a film írói kitalálták, hogy lesz egy csapat tinilány, akik szabadidőjükben pornót néznek és Slender Mant idéznek egy dohos pincében. Másnap az egyik csajszi rejtélyes módon eltűnik, majd attól kezdve a többiek mindent megtesznek azért, hogy a lehető leghamarabb meghaljanak egy erdő közepén - mert hát ezzel biztos visszakapják azt a szerencsétlen Katiet, nyilván. A film maga nem több mint egy másfél órás jumpscare parádé, de még az is a legócskább fajtából. A jelenetek mintha folyamatosan ismételnék egymást, a film egyszerűen nem tart semerre a végtelennek tűnő játékidő közepette, a mozi termében pedig egy pillanatig nem lehetett érezni a feszültséget, mindössze a fokozatosan erősödő harsány nevetéseket, amit a végére már én sem nagyon tudtam visszafogni. Ezt érdemli egy olyan film, ami meg sem próbálja szórakoztatni a nézőt, helyette csak az idejét húzza minden egyes vérlázítóan ostoba párbeszéddel és kriminálisan röhejes "ijesztgetéssel".

Az igazán szomorú az, hogy a Slender Manen nagyjából egy óráig lehet röhögni. Egy óráig lehet poénra venni azt, hogy ez a film nem is próbálkozik. Egy óráig reménykedünk abban, hogy ebből talán még lesz valami. Várjuk, hogy kiderüljön valami izgalmas arról a Slender Manről, akit valamilyen teljesen érthetetlen oknál fogva gyalázatosan gyenge CGI-jal próbáltak meg életre kelteni, ahelyett, hogy fogták volna a film valamelyik öltönyös befektetőjét és bedobták volna a forgatás kellős közepére egy zsákkal a fején. De nem, ehelyett nézhetjük azt, ahogy a Joey King maga sem érti, hogy a francba került ebbe a filmbe, és már-már idegen testként veti ki magából a Slender Man a fiatal színésznőt, aki egyedüliként megpróbált adni is valamit azért a durván 1500 forintért, amit kifizet néhány hiú reményekkel felvértezett néző. Sylvain White filmjének nincs kb. egy élvezhető pillanata, valami, amibe kapaszkodni lehetne és végig szenvedni valahogy az egészet. A stáblista gondolata mégis erőt adott valahogy.

Ha létezne egy "100 filmes hiba, amit soha ne kövess el!" című lexikon, akkor az egészet meg lehetne tölteni Slender Manes példákkal. Nem arról van szó, hogy egy félrecsúszott élményről beszélünk, hanem egy olyan produkcióról, ami alapjaiban, koncepciós szinten sem működik. A cselekmény zérus, nem tart sehova, nincs se ereje, se ritmusa - egy hárombekezdéses fanfictionnel jobban jártak volna, mint az elvileg létező forgatókönyvvel. A lányok karakterei kritikán aluliak; jellemtelenek és unalmasak, ráadásul még eszméletlenül idegesítők is. A fenébe is, mindezt talán meg is lehetne bocsájtani, ha működne a "suspense", vagy jól lennének elhelyezve és kivitelezve az öncélú ijesztések, vagy ha Slender Man jelenlétében lenne valami fenyegető. De nem, itt nincs semmi, amit szeretni lehetne, de még utálni sem igazán, mert az utolsó 40 percet már inkább rezignáltan és teljes hitetlenségben nézi végig a néző, lévén tényleg döbbenetes, hogy 2018-ban egy ennyire gyalázatosan rossz film moziba kerülhetett.

Az igazán szomorú az, hogy mindez egy gigavállalat égisze alatt történhetett meg. Nyilván árulkodó volt, hogy kb. nulla marketinggel érkezett meg a film, meg hát az is, hogy eleinte be sem akarták mutatni. Végül mégsem volt vér a pucájukban ahhoz, hogy azt mondják: "Ezt így, ebben a formában inkább nem!". Nem vagyok naiv, az üzlet nem így működik, tudom jól. Mindenesetre csak remélni merem, hogy még egy a Slender Man: Az ismeretlen rémhez hasonló baleset nemigen fordul elő a jövőben.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Slender Man: Az ismeretlen rém

Kinek Ajánljuk
  • Annak, aki abban a hitben él, hogy a trash filmek az igazán rosszak.
Kinek Nem
  • Annak, akit régen sem érdekelt ez a vírusként terjedő rémtörténet.
  • Annak, aki szórakozni szeretne.
  • Annak, aki parás pillanatokra vágyna.
  • Annak, aki bármit is vár ettől a filmtől. Óriási csalódás lesz a vége.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.