A Sokkal több mint testőr 2017-ben elég szépet ment, noha semmi extrát nem adott, hiánypótló darabnak bizonyult az akció-vígjátékok közt. Ryan Reynolds hozta a Deadpoolos figuráját, Samuel L. Jackson pedig..., nos önmagát, kicsit felturbózva. A tipikus buddy movie elemek működtek, a folytatás sem tűnt légből kapottnak, a végeredmény azonban nem feltétlenül ezt támasztja alá.
Michael Bryce (Ryan Reynolds) pihenni szeretne, ugyanis túlságosan ráfeszült a testőrengedélye visszaszerzésére. Az idillt egy régi, nem túl kedves ismerős, Sonia Kincaid (Salma Hayek) töri meg, akit épp gyilkosok üldöznek. A nő arra kéri Bryce-t, hogy segítsen kiszabadítani elrabolt férjét, Dariust (Samuel L. Jackson), de a dolgok ennél kicsit bonyolultabbak.
Az első harmad alapján kis túlzással egy remake-nek is tűnhet a folytatás, a különbség annyi, hogy ezúttal Sonia igen zűrös útját kell egyengetni. A felek idővel megkedvelik egymást (vagyis inkább csak a nő Bryce-t) az átélt kalandok pedig egy valószerűtlen, sőt groteszk kapcsolattá alakulnak. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az első felvonás meg sem történt volna. Darius és Bryce kvázi rendezték a nézeteltéréseket, itt ebből mégsem érződik semmi, sőt inkább utálják egymást és tesznek rá, hogy él-e, hal-e a másik. Ezen felül az elődben látott romantikus szálnak se híre, se hamva, egyúttal a főhős szerelméről is teljesen elfeledkeztek, még csak említést se nagyon tesznek róla.
A buddy movie köntös változatlan, sőt Kincaidék elcseszett kis családja meg is duplázza az "élvezetet". A kérdés annyi, hogy mi ezzel mennyire járunk jól? Nos, annyira nem. A tempóra most sem lehet panasz, rengeteg az akciójelenet, ha pedig épp nem a fegyverek ropognak, akkor a szereplők nyelve. Az alpári stílus képes működni egy bizonyos közegben és akadnak itt is humoros jelenetek, mégis beleestek a folytatások csapdájába, azaz mindenből többet és nagyobbat akartak. A túltolt káromkodások nem viccesek, inkább hatnak erőltetettnek és szó nincs róla hogy prűd lennék, szimplán ha nincs funkciója, akkor minek kell minden második mondatban "bazmegolni" meg "geciputtonyozni". A másik frusztráló dolog a tét hiánya. Európa jövője ennek a három idiótának a kezében van, de kit érdekel, ők úgysem képesek meghalni. Természetesen lehet jönni azzal, hogy ez egy fricska a műfajra és mit várunk, de lehet ezt befogadhatóbban, diszkrétebben, nem fullba tolva a kretént előadásmóddal prezentálni.
Gondolok itt arra, hogy Bryce-t elütik vagy háromszor, előtte, mögötte robbanás és egyéb válogatott finomságok. A következmény? Pár karcolás. Ugyanez elmondható Kincaidékről és a sokadik ilyen megúszás már egyszerűen röhejes, akár egy vígjátékról beszélünk, akár nem. Így teljesen érdektelenné válik minden és igen, elnézegetjük ezeket az arcokat, kár, hogy ezen kívül nincs értelme annak amit látunk. A legjobb karakter egy új jövevény, az amerikai Interpol ügynök Bill (Frank Grillo), aki lekezelő stílusával és frappánsan bunkó jelzőivel a legszórakoztatóbb figura, kár, hogy keveset van a vásznon. A zárás még húz egy eszementet, ami a maga módján rendben van, még ha iszonyú pihent is.
A Sokkal több mint testőr 2 tipikus folytatás, mely vitathatatlanul igyekszik és megvannak a pillanatai, mégsem működik úgy, ahogy az elődje. Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson kis túlzással még mindig önmagát játssza, de Salma Hayeknek sem kellett sok minden csinálnia az ordításon és csöcsös poénokon kívül. Antonio Banderas és Morgan Freeman szépen asszisztálnak hozzájuk, de sok vizet nem zavarnak. Aki egy tét nélküli, totál kretén akció-vígjátékra vágyik, talán jól szórakozhat egyszeri kikapcsolódásként, de nekem ez egyszerre volt kevés és sok. Azért utána jól esett visszatenni az agyamat a fejembe.
