A Hatalmas kis hazugságok a 2010-es évek egyik legsikeresebb sorozata volt, és amellett, hogy magának is kiharcolt egy második évadot (és könnyen lehet, hogy lesz majd egy újabb is), kijelölt egy olyan irányt, amelynek nyomán más sikeres szériák is elkészültek.
A könyvsiker alapján készülő, bűnügyi alapokon nyugvó, erős feminista üzenettel rendelkező alkotások - a teljesség igénye nélkül például a Kis tüzek mindenütt, a Kilenc idegen vagy a Tudhattad volna tartozik ide - elárasztották a streamingplatormokat. Épp ezért adódik a kérdés, hogy lehet-e még különleges egy ebbe a tendenciába tagozódó sorozat?
A történet egészen biztosan nem lep meg senkit, aki látott már az életében hasonló darabokat. Adott egy tökéletesnek tűnő család, ahol Greer (Nicole Kidman) látszólag mindent méhkirálynőként tart kézben. Férje, Tag (Liev Schreiber) szintén karizmatikus figura, a gyerekek pedig egészen különböző módon elviselhetetlenek. Amikor megérkezik a családba a legfiatalabb fiú, Benji (Billy Howle) menyasszonya, Amelia (Eve Hewson), felborul a hierarchia, és miután a tervezett esküvő előestéjén egy holtestet találnak a közeli parton, már egyértelmű, hogy nem lehet majd minden a régi.
A tökéletes pár arra a nézői igényre játszik rá erőteljesen, amit az elmúlt években többek között A szomorúság háromszöge, A menü vagy épp A Fehér Lótusz is kiszolgált. Láthatjuk a társadalmi-gazdasági elit mocskosságait, hogy a csillogó felszín, a pompás ruhák és a fenséges ételek mögött alkoholizmus, gyógyszerfüggőség és mérhetetlen mennyiségű hazugság rejlik. Nem véletlen, hogy ennyire festői helyen zajlik ez a történet, hiszen ez az illúzió szükséges ahhoz, hogy még meglepőbb legyen, milyen is valójában a család.
És itt térhetünk rá az előbbiekben említett feminista olvasatra is, ugyanis a sorozat egyetlen igazán érdekes fogása, hogy hogyan képes a történet során megváltozatni a szereplőkről kialakított nézői benyomásokat. A történet elején könnyen azt érezhetjük, hogy ebben a történetben Greer a főgonosz. Amelia szemüvegén keresztül az anyósjelölt valódi manipulátornak tűnik, aki titoktartási szerződést írat alá mindenkivel és szinte még a gondolatait is uralja családja férfi tagjainak. Ám az utolsó epizódokban kiderül, hogy ennyire nem egyértelmű a helyzet. Egyrészt Tag legalább annyi problémát csinált ennek a családnak, mint a felesége, másrészt Greer kifakadása jogosnak tűnik az ötödik epizódban, amikor megfordítja az addigi szemszöget, és elmondja, mennyit tartotta ő a hátát ezért a családért.
De a nőkkel szembeni visszaeélések ezzel nem érnek véget a sorozatban. A tragédia egyik fontos szereplője lesz Merritt (Meghann Fahy), aki az esküvő vendégeinek szemében egy túlságosan laza, könnyelmű, hedonista lány, de Abbyvel (Dakota Fanning) történő beszélgetésében is egyértelművé válik, hogy ennek a két fiatal nőnek rengeteg előítélettel kellett megküzdenie. Az persze megint egy izgalmas kérdés, hogy hogyan vesznek részt ebben a küzdelemben.
Ez a sorozat nagyon szeretne mondani nekünk valamit a minket körülvevő világról, a képmutatásról és még arról is, hogy hogyan találhatjuk meg magunkat, azonban a fényes külső mögött üres belsőt kapunk: a sorozat mívesen mesél (az egykori dán tehetség, Susanne Bier mindent megtesz), de közben nincsenek igazán eredeti gondolatai, sőt bizonyos alapvető igazságokat nagyon direkten rágnak a szánkba. Így pedig hiába igényes valóban a megvalósítás, idővel minden szép díszlet mögött csak azt tudjuk látni, hogy mennyi minden hiányzik ebből a sorozatból.
Persze ha egy krimit nézünk, mégiscsak az az elsődleges kérdés, hogy maga a bűntény mennyire izgalmas, és itt is azt kell mondanunk, hogy mérsékelten. Klasszikus sztorivariációt lapunk, amiben mindenki egy kicsit gyanús, mindenkinek lehet indítéka a bűntényre, de ezek a történetek akkor működnek, ha az utolsó jelenetekben azt érezzük, minden összeállt, itt viszont közel sem ez a helyzet. Nincs nagyobb logikai bukfenc, nem válik a tettes személye által értelmetlenné a történet, de különösebben nem is ad hozzá az értelmezéshez.
Így pedig hiába próbálkozik az egyébként remek színészgárda, A tökéletes pár megmarad annak a sorozatnak, amit néhány borongós őszi estén végig lehet darálni, de bármelyik streamingszolgáltatón találunk több hasonlót.
