Magyar nézőkként és hírfogyasztókként Clark Olofsson neve hallatán valószínűleg kevés ember tudná megmondani vagy emlékezni arra, hogy kicsoda, ám ha a Stockholm-szindróma kerülne szóba, azt máris a helyére tudnánk rakni. Ezzel a problematikával maga a Clark című sorozat főhőse, a Bill Skarsgård által alakított Clark Olofsson is foglalkozik a hatrészes évad során, számon kérve a szakembereket, hogy miért is nem róla nevezték el ezt a pszichológiai esetet, amikor is fogvatartottak megmagyarázhatatlan vonzalmat kezdenek el érezni a fogvatartóikkal szemben.

Azonban, ha végignézzük ezt a minisorozatot, akkor az utolsó részben bemutatott pszichológushoz hasonlóképpen vonjuk le a konklúziót, hogy jó okuk volt arra a mentálhigiénés szakembereknek, hogy mellőzzék a szóban forgó alak nevét a szakirodalomból. Jonas Åkerlund harmadmagával írta, de egyedül rendezte meg Svédország egyik leghíresebb banditájának történetét - pont úgy, ahogy egy nárcisztikus ember mesélne magáról, azaz hazugságokkal teletűzdelt valóságábrázoláson keresztül.

Mert az nagyon gyorsan kiderül erről a figuráról, hogy vele illusztrálhatnák a tankönyvben a nárcizmust. Olofsson Skarsgård alakításában egy valóban megmagyarázhatatlan jelenség lesz, hiszen nézőként mi is beleesünk az áldozatai csapdájába, miszerint egyszerre taszít minket az általa képviselt rendszerellenes értékrendszer, de karizmája és a szabadság melletti elkötelezettsége révén mégis valamiért vonzó marad számunkra. Elvégre, ha nem így lenne, akkor most ez a kritika sem készült volna el.

Åkerlund tökéletesen adja vissza azt a hullámvasutat, ami Olofsson életének első négy évtizedét jellemezte, ami annyi meghökkentő eseménnyel van tele, ami több ember számára is elég lenne, nemhogy egynek. Egészen a fiatal éveitől követjük nyomon a karaktert, ám ahhoz, hogy valójában megértsük őt (vagy legalábbis a felszínét annak, aki Olofsson valójában), mindvégig ki kell tartanunk eme őrült utazás és annak múltidézései mellett.

A Clark pont a címszereplő attitűdjéből fakadóan mer nyúlni a lódítás és a túlzás eszközeihez is, amit nem is rejt véka alá, hiszen minden epizód azzal kezdődik, hogy igazságokon és hazugságokon alapszik mindaz, amit látni fogunk. Egy gyors internetes ellenőrzéssel könnyen össze lehet gyűjteni, mik alakultak másként, mint ahogy ábrázolva lettek a szériában, ám mégis döbbenetes lesz számunkra, hogy a legtöbb fordulat pont úgy történt, ahogy azt látjuk.

Egy igazán furcsa korképet fest le a Clark, legfőképp a hazánkból nézve, hiszen a rendszerváltás után született fiatal generációban tévesen úgy élhet az előző rendszer, hogy mindenütt máshol jó volt Európában, csak itt nem. A Clark viszont bemutatja, hogy egy olyan fejlettnek tartott társadalom, mint Svédországé, szintén sok sebből vérzett, és hogy ott sem volt kolbászból a kerítés. Sőt, a Clark még ezen is túlmegy, és bemutatja azt az abszurditást, amit a svéd büntetőintézmény-rendszer alkalmazott az '50-es, '60-as és '70-es években.

A címszereplő bemutatott életútjának különböző fejezetei mind magukban hordozzák a megváltás lehetőségét. Sőt, Skarsgård narrálása is olykor-olykor közvetlenül kérleli a sorsot és a nézőt, hogy végre jó útra térhessen. Hogy milyen jól működött Olofsson karizmája, azt remekül példázza, hogy nézőként végig elhisszük, hogy ez a pont egyszer bekövetkezhet. És bár lépten-nyomon minket is átver Olofsson, nemcsak a mellékszereplőket, mégis kiválóan szórakozunk rajta - valószínűleg ez a "mágikus hatás" terelte vissza a mindig cserbenhagyott barátokat is Olofssonhoz.

A Clark által prezentált eseményeknél csak maga a címszereplő megformálója, Skarsgård izgalmasabb. Egész egyszerűen lehengerlő teljesítményt nyújt (ismét), és biztos léptekkel halad a legjobb európai, sőt világszínészek top mezőnye felé. Átszellemültségében nem lehet hibát találni, ám a sok poénkodáson és szivatáson túl mégis a drámaibb pillanatokban sejlik fel leginkább az ő színészi nagysága. Ez pedig már csak azért is lesz üdvözítő, mert a korabeli rajongókhoz hasonlóan a néző is könnyen a bálványozás küszöbén találja magát, ám a kulisszák mögötti mozzanatok megismerésének hála egy bűnöző legenda helyett egy halmozottan sérült embert fogunk látni, melynek bálványozása már sokkal nehezebb lesz.

Ha a karaktert és az élő embert nem is, de szerencsére a sorozatot van miért piedesztálra emelni. Egy hihetetlen fordulatokkal teli életút kerül bemutatásra, melyet skandináv fekete humor és kiváló színészi alakítások tarkítanak. Ezen felül pedig a nosztalgia szerelmesei is körbeutazhatják a korabeli Európát, ami legalább annyi furcsaságot rejtett magában, mint Clark Olofsson élete.