"Ma már mindenki operatőr" - mondják a szereplők egy ponton Steven Moffat (Ki vagy, Doki?, Sherlock) új sorozatában, és nem nehéz belátni, hogy ebben sok igazság van. Ott van a kezünkben a telefon, bármikor készíthetünk olyan felvételeket, amelyekkel később károkat okozhatunk másoknak. 

És bár erre külön nem tér ki a sorozat, manapság épp ezért van óriási nyomás a közszereplőkön, hiszen akkor is tartaniuk kell magukat, amikor nincsenek adásban, és éppen családjuk vagy barátaik körében próbálják kiereszteni a gőzt. Douglas (Hugh Bonneville) elmond egy olyan viccet, amit talán nem kellene. De biztos, hogy csak ő lépi át azokat a bizonyos határokat? 

A történet szerint tehát Douglas ismert tévés műsorvezető, aki egy esküvőn szexista viccet mond. Az X-en szárnyra kel a sztori, de senki sem tudja, hogy pontosan mi volt az a mondat, ami elhangzott, ám jogos a félelem, hogy akár a műsorvezető karrierje is véget érhet. Főleg, ha még abban sem lehet biztos, hogy társa, Madeline (Karen Gillan) mit gondol az esetről. 

Ahogy már jeleztük, a Douglast bojkottálják Steven Moffat új sorozata, aki egyébként vitathatlanul az angol televíziózás megkerülhetetlen alakja, és ezeket a gyökereit nem tudja (és minden bizonnyal nem is akarja) letagadni. Ez a sorozat jó és rossz értelemben is kis képernyős alkotás: az epizódok felépítése, a streaming-változatban is bent maradó reklám előtti inzertek, a Londonról készült nagy totálok mind mind jelzik számunkra, hogy milyen típusú sorozattal van dolgunk. 

Azonban mielőtt azt hinnénk, hogy ennek csak negatív hatásai vannak, mindenkit megnyugtatnak a készítők, és kidomborítják ennek a formátumnak az előnyeit is. A négyszer negyven percnyi terjedelem komoly tempót jelent, a széria egyetlen pillanatra sem ül le, a fordulatok gyakran követik egymást. 

A Douglast bojkottolják akkor a legjobb, amikor nem akar fontoskodni és az angol humor legszebb hagyományaihoz kapcsolódik. Vannak ebben a szériában olyan pillanatok, amelyek tökéletesen hozzák az igazi abszurd kegyetlenül kellemetlen mozzanatait. Bizonyos jelenetek annyira kínosak, hogy már a néző is rosszul érzi magát, nemhogy a szereplők (gondolok itt például azokra a percekre, amikor Douglas műsorának producere a sofőrt nézi humoristának). Ezek miatt nem tudnám a hibái ellenére sem azt mondani erre a sorozatra, hogy nem szórakoztató, mert kétségtelenül megvan a maga élvezeti értéke, ráadásul igazi streaming tartalom, egy hosszabb este elég lehet a megtekintéséhez. 

Azonban ez a sorozat nagyon mondani szeretne nekünk valamit a nemi szerepekről, a showbizniszről, és úgy általában a világunk működéséről, ám nagyon kevés valódi mondanivalója van mindehhez. Az egyébként például remek, hogy nagyon hosszú időn keresztül nem derül ki, mi is az a mondat, amin mindenki meg akar sértődni. Ezzel mintha az üzennék a készítők, hogy sokszor nem is kell ahhoz konkrét ok, hogy elhamarkodottan ítélkezzünk. Ám sajnos ezt a szériát csak addig lehet komolyan venni, ameddig ki nem derül, hogy mire akar kifutni a történet.

A Douglast bojkottálják végső feminista leszámolását nem lehet komolyan venni, és nem azért, mert ne lenne releváns az üzenet, hanem mert annak átadásához egyáltalán nincsenek meg az eszközei a sorozatnak, ráadásul végül a női főhőssel sem lehet igazán szimpatizálni, hiszen látjuk, hogyan használja a környezetét. Az egyetlen gondolat, amit valóban magunkkal vihetünk a sorozatból, az bizony az, hogy a médiában senkinek sem lehet hinni. 

Még annak a forgatókönyvírónak sem, aki korábban remek sorozatokat készített, de ma már nincs csúcsformában. Így pedig hiába igyekeznek a színészek, a Douglast bojkottálják csak egy kellemes esti szórakozás lesz, és nem egy meghatározó sorozat.