Tom McCarthy igen autentikus életpályát tudhat maga mögött. Rengeteg filmben feltűnt már színészként, illetve rendezőként is szűk 20 esztendeje ténykedik már. Olyan szuper alkotásokat dirigált, mint Az állomásfőnök, A látogató, a Győzzünk már!, s nem utolsósorban a Spotlight - Egy nyomozás részletei, melyért Oscart is nyert, teljesen megérdemelten. Elsősorban az emberi drámákat tudja sajátos aspektusban ábrázolni, ezt pedig legújabb művében, a Stillwaterben is bizonyítja.
Bill Baker (Matt Damon) átlagos amerikai munkás, akinek a lányát elítélik gyilkosságért Franciaországban. A férfi rendszeresen az országba utazik és próbálja tartani a lelket a lányban, több-kevesebb sikerrel. Amikor egy esetleges nyom okán felvetődik az ártatlanság kérdése, Bill a saját kezébe veszi az ügyet és bizonyítani akarja gyermeke bűntelenségét.
A történet ismerős lehet az Amanda Knox sztori révén, akit 2007-ben amerikaiként ítéltek el Olaszországban gyilkosságért, majd néhány év után egy új bizonyíték miatt szabadlábra helyezték. A Stillwater gerince is erre épül, ám nem magát az esetet és a börtönben senyvedő lányt követjük, hanem az apa szemszögét ismerjük meg. Bill egyedülálló szülőként nevelte lányát és azt sem túl jól, így bőven van mit kompenzálnia, amit a film szépen ki is bont. McCarthy változatosan használja a műfajokat és egyszerre bújtatja krimi és dráma köntösbe mondandóját.
A cselekmény első és utolsó harmada a válaszok keresésére koncentrál, a nyomozásra, a krimisebb vonalat követve, a köztes szegmensben pedig egy családi dráma körvonalazódik. Ez kicsit talán lassítja a tempót és indokolatlannak hathat a 139 perces játékidő, mégsem érződik feleslegesnek, sőt. Egyfelől kulcsfontosságú karakterépítés szempontjából, másrészt egyszerűen jó érzés nézni ezeket a részeket. Tudniillik Bill beköltözik egy francia színésznőhöz, illetve annak kislányához, munkát szerez, vigyáz a gyermekre és a marcona férfi szépen lassan elkezd kötődni. Tele van bájos, mosolyogtató jelenetekkel ez a szál, de tudjuk, hogy az idill nem tarthat örökké, nem ezért vagyunk itt.
Ahogy említettem, a záróakkordra visszatér a feszültség, hogy végre kiderüljön az igazság. A kellemes "szürke" hétköznapok helyett sokkal inkább itt éreztem, hogy fárad a film. A thrillerbe hajlás nem állt feltétlenül a legjobban neki, főleg ha azt nézzük, hogy sok helyen erősen hajaz a 2009-es argentin mesterműre, a Szemekbe zárt titkokra. A megoldás noha hatásos, nem üt akkorát, mint várnánk, illetve megint csak a családi szál sokkal erőteljesebb, mint a tényleges reveláció. Látszik, hogy McCarthy melyik műfajban mozog otthonosabban és az epilógus morális kérdései bőven nyújtanak gondolkodni valót, miután lepörgött a stáblista.
Matt Damon többnyire faarccal játszik, mégis remekül átjönnek az érzelmei és simán azonosulhatóvá teszi Bill karakterét. Abigail Breslin régóta nem volt ilyen jó, de a francia különítmény, nevezetesen Camille Cottin és Lilou Siauvaud is pazar alakítást nyújtanak.
A Stillwater egy lassan hömpölygő, de kellően változatos krimi, dráma, mely jól használja az arányokat és alkot hatásos zsánerelegyet. A végére kicsit elfárad, de a keserédes befejezés és a főhős által leírt karakterív gondoskodnak arról, hogy a célját elérje és emlékezetes élménnyé váljon. Nem ez McCarthy legjobbja, de az tisztán látszik, hogy még mindig nagyon érti a dolgát, ha emberi drámákról van szó.
