Super 8 - Kritika

1979-ben az Amerikai Légierő lezárta az 51-es körzet egy részét. Minden anyagot vonattal egy szigorúan őrzött létesítménybe szállítottak. Az éj leple alatt a tehervonat látványos balesetet szenvedett, mielőtt elérte volna végső célját; a szállítmány sorsa a mai napig rejtély. Egy titokzatos természetfeletti erő bujkál ebben az átlagos kisvárosban, de vajon ez az erő jó vagy gonosz? Mi a szándéka? Furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Ismeretlen kormányügynökök érkeznek - de mi célból? Foglyul akarják ejteni ezt az erőt, meg akarják védeni a várost, vagy el akarják hallgattatni a tanúkat? Egy átlagos család a különös események csapdájába kerül. A rejtély kibogozásáért folyó versenyben minden feltárt titok csak még több kérdést vet fel...

A késő 70-es éveket idéző külváros és annak fiatalsága az első perctől kezdve megmásíthatatlan hangulatot áraszt magából, minden kínosan a helyén van: hétköznapi és nem hétköznapi használati tárgyak, ruházat, a tévéadások, márkák, felcsendülő zenék, hajviselet, szinte nincs olyan momentum, amire ne figyeltek volna oda. A szereplők mögé szervezett színészek sem nagy nevek, a legtöbbjük az ismeretlenségből lépett elénk így némileg megőrizték a film egyediségét, hiszen elég hangulatromboló lett volna, ha ezerszer bejáratott tucatsztárokkal próbálták volna meg eladni a terméket. Egyedül Kyle Chandler-t láthattuk már korábban is - ha nagyon figyeltünk - például a Mulholland-ban, A kiválastottban, a King Kong-ban vagy az Amikor megállt a Föld-ben, de mégsem tűnik erőltetettnek szerepeltetése, helyén volt a jelenléte. A gyerekek közül Elle Fanning-on kívül a többiek még csak most kapisgálják a színészesdit, de neki Dakota Fanning testvéreként a vérében van a dolog, így láthattuk olyan örökzöldekben, mint a Nevem Sam, az Oviapu, A titkos ajtó, a Déja vu vagy a Benjamin Button különös élete. Mindezek ellenére a főszereplőnek kikiáltott Joel Courtney és többi kis barátja is hozták a kellő formát, néhol kicsit erőltetetten de maradandóan.

A jelenetek többségére nem lehetett panaszunk, a film gerincét képező és a trailerekben mutatott vonatkatasztrófa az egyik legjobban sikerült Abrams kompozíció, néhány fizikai lehetetlenséget félretéve igazán jól szórakoztam rajta, elbűvölt a szerencsétlenség nagysága... így is lehet látványorgiát csapni. A titokzatos szörny rejtélye egyre jobban kiélesedik így belőle is minduntalan többet és többet kapunk, de teljes kinézetét csak a végjátékban csodálhatjuk meg, és végignézve az állatkán elmondhatjuk, hogy nem végeztek rossz munkát a készítői. Fel és eltűnése, és az a direkt módszer, ahogy Abrams próbálja rejtegetni előlünk a monsztát az események nagy részében együtt hatva igen csak kiszámíthatóvá teszik az eseményeket, a sztori amúgy sem szerepelt a film erősségeinek listáján, de egyik jelenet következett a másikból, majd így tovább. Nincs ezzel semmi baj, nem szokatlan ez sem a mai, sem a 70-es, 80-as évekbeli filmek esetében sem, de ha nem csal emlékezetem azért utóbbiakban vittek bele elég para és rejtélyfaktort ahhoz, hogy 10 percet nézve a játékidőből ne érezzük úgy, mintha mindent láttunk volna. Bónuszjelenetért érdemes végigvárni a stáblistát is, hiszen remek meglepetésben lehet részünk. Apropó, meglepetések... Abrams nem csupán Spielberg előtt szeretett volna tisztelegni, de több utalás került be a filmbe a kor további nagyágyúiról, melyekről nem teszek említést a spoiler miatt, de érdemes figyelni egész végig a nevekre, egyebekre. A Super 8 bár nem lett J.J. Abrams legjobbja, képes arra, amivel nem sok film büszkélkedhetett még idén: leköti az embert arra az időre, amíg tart. Igazi Spielberg hangulat, szörny egy kisváros és a katonaság ellen, kotnyeles gyermekekkel a középpontban... https://www.youtube.com/watch?v=O4zQ3Ek6f9Q

Oldalak: 1 2