Azzal az állítással szerencsére ma már kevesen értenek egyet, hogy a képregény egyszerű szórakozás, amely leginkább a gyerekeket szólítja meg. Pontosan tudjuk, hogy ezek a történetek bárkihez közel kerülhetnek, ráadásul nem ritkán foglalkoznak fontos társadalmi problémákkal és úgy általában a minket körülvevő világgal.
A DC magától értetődően mindig is élen járt ebben a folyamatban, az HBO Max legújabb dokumentumsorozata pedig bemutatja a cég történelmét, a legfontosabb fordulópontokat és azt, hogy milyen folyamatok eredményeként jutottunk el a ma látható imidzsig, a popkultúra jelentős szeletének birtoklásáig.
A széria indításaként a legfontosabb karakterekkel ismerkedünk meg. Természetesen ki mással kezdhetnénk, mint Supermannal, aki a legklasszikusabb, a köztudatba legmélyebben bevésődő szuperhős. Általa érthetjük meg leginkább, hogy a képregények miért tekinthetőek modern mítoszoknak. A klasszikus számokban megjelenő karakterek ideák megtestesítői, akik a legnehezebb kérdésekre adnak választ, s azzal kapcsolatban mutatnak nekünk irányt, hogyan kellene élnünk az életünket. A széria egyik legizgalmasabb történelmi adaléka egyébként épp az, hogy a második világháború alatt milyen fontos propagandacélokat szántak a képregényeknek, ezeknek a műveknek kellett hirdetniük az amerikai életmód nagyszerűségét, a háborúval szembeni tiltakozást.
A sorozat alkotói remekül mutatják be a képregényipar különböző korszakait, pontosabban azt, hogy az iparág miért és hogyan volt kitéve a kulturális és politikai változásoknak. A háborús sikerek után az '50-es évek konzumizmusa (és a televízió megjelenése) nem kedvezett a füzeteknek, a '60-as évek ellenkultúrája és a Marvel megjelenése pedig még nehezebb helyzetbe sodorta a DC-t. A nagy riválisról meglepően pozitívan nyilatkozik az HBO Max sorozata, kiemelik, hogy a Marvelt már az indulásakor is remek humor jellemezte, a kortárs problémákra pedig hamarabb tudott választ adni a Stan Lee által vezetett cég. Később azonban a feminista ikon, Gloria Steinem ráérzett a Wonder Woman-szimbólum erejére és a nőjogi mozgalom egyik jelképévé tette a hőst.
Ha valami miatt lehet kedvelni a streamingszolgáltatókat, azok feltétlenül az ehhez hasonló dokumentumtartalmak: néhány epizód, egy este alatt kényelmesen végigdarálható időtartam, rengeteg megszólaló és kellően ritmusos vágás. Ugyanakkor azt azért lehet érzékelni, hogy egy médiabirodalom egyik leányvállalata készített sorozatot a másikról, így bizonyos konfliktusok igencsak jelzésszerűen jelennek meg a szériában, a végkifejlet pedig minden esetben pozitív, a sorozat szerint a DC mindig választ tudott adni az előtte tornyosuló akadályokra. Ennek ellenére kijelenthető, hogy ez a produkció úgy beszél egy popkulturális térmekről, ahogy igazán érdemes: bemutatja a történelmi-társadalmi változásokat, érvenyesíti a reprezentációs elemzési szempontokat, de nem tagadja el, hogy ennek az egésznek azért mégis a szórakozás és a rajongás a célja.
Nagyon tartalmas három óráról van szó, így minden érdekességre nehéz kitérni (és talán nem is érdemes a sorozat élvezetének szempontjából), de tátjékozódhatunk például a brit képregényipar fejlődéséről, az első fekete szuperhősök születéséről vagy épp a cégen belüli hatalmi harcokról, de a legfontosabb, minden epizódban megjelenő szál mégiscsak a filmadaptációk jelentőségének hangsúlyozása.
A korai Batman és Superman alkotások sikere, majd egyre inkább megfigyelhető eljelentéktelenedése kerül szembe azzal, hogy Tim Burton vagy Christopher Nolan milyen színeket hozott a Batman-univerzumba. Mint a filmbéli megszólalók kiemelik, annak idején mindenki szkeptikus volt a képregényfilmekkel kapcsolatban, azt gondolták, a nézők egyszerűen nem fogják komolyan venni a karaktereket. A legnagyobb hősök aztán mégis meghódították a mozivásznat, az erős szerzői víziókkal rendelkező rendezők pedig bizonyították: az alapanyag megvan, hogy ebből mit hoznak ki, az már csak az alkotókon múlik.
Rosario Dawson narrációján keresztül egy egész művészeti ág fejlődését követhetjük nyomon: látjuk az egymásra hatásokat, az ellentétes folyamatokat, és azt, hogy az ipar hogy termeli ki a válaszait a legfontosabb problémákra (eszünkbe juthat például a Watchmen, ami szembement mindennel, amit addig a szuperhősökről gondoltunk). Ez alapján pedig reménykedhetünk abban, hogy a képregényeknek mostani világunk dilemmáira is lesz válasza.
