Swing - Kritika

A Swing négy nő történetét meséli el, mely négy nőben a következő közös tulajdonság bújik meg: mind a négyük lételemüknek hiszi az éneklést. Kovács Kati (Ónodi Eszter) tíz éves fiával egyik városból a másikba költözik és képtelen biztosítani gyerekének azt a fix otthont, amit kellene. Angéla (Törőcsik Franciska) óvónőként dolgozik és álmai netovábbja, hogy énekesnőként befusson, ám mindhiába az akarás, a célhoz érve hajlamos a meghunyászkodásra. Rita (Csákányi Eszter) házassága éppen zátonyra fut és nem lát másban menedéket, mint hogy összeálljon Katival és Angélával egy turné erejéig; remélve azt, hogy az életében keletkezett zűrt sikeresen tudja kompenzálni azzal, hogy kiteljesedik abban, amit férje (Csuja Imre) hevesen ellenzett. A negyedik nő Emmi (Törőcsik Mari) az összetartó erő, az egykori díva és sztár, akit egy emberként imádott az ország. Mára már kiöregedett a szakmából, betegeskedik, de pénz híján az élete során felhalmozott tudását a három "gráciának" szeretné átadni.

Ami ezek után következik, az a hasonszőrű filmek ismert paneljeinek újrafelhasználásából tevődik össze: a három hölgy összekovácsolódásához idő kell, a kezdeti bájos és felszabadult csevegést felváltja az elkerülhetetlennek látszó féltékenykedés, irigység és a klasszikus "túl hamis vagy - nem, te vagy túl hamis"-jellegű összetűzések. Ezek alapján eszembe jutott a 2007-es Bill Condon-film, a Dreamgirls, mely szintúgy három énekesnő pályafutását követte nyomon - a különbség csupán annyi, hogy a Swing-be több érzelem és több élet szorult, mint amerikai elődjébe. Annyi, hogy itt nincs Eddie Murphy, aki ellopja mindenki elől a showt. Van viszont egy Törőcsik Marink, aki úgy játssza el szerepét, ahogy talán senki más nem tudná: hanyag eleganciával és tiszteletet parancsoló jelenléttel formálta meg Emmit, aki méltóságát, tekintélyét öregkorára sem vesztette el. Tisztában van azzal, hogy már öreg és a szakma fiatalabb húst kíván, épp ezért annyira szívszorító a filmben elhangzó utolsó előadása.

A film remekül és jó érzéssel ötvözi a komédiát és a drámát - egyik sem telepszik rá a másikra, mindkettő tud megfelelően érvényesülni, sőt kéz a kézben jár egymással. Ha a film túlságosan drámai hangot üt meg az egyik percben, a következő pillanatokban már kompenzálva is van a dolog egy jópofa poénnal, egy vicces beszólással. Rengeteg ilyen van egyébként a filmben, az éttermi jelenet, melyben a főszereplők először találkoznak egymással, csúcspontnak minősül. A három főszereplő jellemvonásai is többször poénforrásként lettek felhasználva (Ónodi Eszter Kovács Katija például mindig azzal kérkedik, hogy ő tíz éve szerepelt egy tehetségkutató műsorban - ez egyébként találó kritika napjaink popszakmájára nézve, hiszen kb. bárki aki valaha szerepelt ilyenben, önmagát vagy őt a szakma már "művésznek" tekinti). Csákányi Eszter is bizonyítja, hogy nem csak kiváló színésznő, de a komikumhoz is ért valamelyest, zseniális például az a magánszám, amelyet hűtlen férjének ad elő. Törőcsik Franciskának már kevesebb poén jutott, de ő sem kevésbé tehetséges, amellett még eszméletlenül jól mutat a vásznon és a színpadon egyaránt. Szerencsére Kulka János sem marad el, bár az ő szerepe inkább kivívja majd a finnyás, előítélettel telített megjegyzéseket, de megnyugtatnám a kétkedőket, hogy szerepe nem merül ki abban a sovány poénban, miszerint "Kulka nőnek öltözik". Karaktere ennél azért több dimenziót kapott. A három nő közötti kémia is működőképes, ámbár talán a film több időt is szentelhetett volna annak, hogy mélyebbre hatolóan bemutassa a kapcsolatukat; ahogy az énekpróbábat is lezavarja Csaba egy rövidke - ám tény: annál mókásabb - montázzsal. Így a karakterek közötti belső rivalizálás és féltékenykedés (a szerelemi szál nem sikerült túl izgalmasra) is inkább hat kötelező körnek, amin túl kell esni, hogy aztán a végén a kibékülés és a finálé annak rendje és módja szerint érzelmeket váltson ki az emberből. Ki is váltott érzelmeket (bár úgy éreztem, kicsit késve és elnyújtva jött a befejezés), mosolyogtam, örültem és meg is hatódtam, ámbár jobban is megdolgozhatott volna ezért a forgatókönyv. Mégis: elérte célját, így szőrszálhasogatás lenne túlságosan kritizálni.

Összességében véve ártalmatlan és kiadós szórakozást nyújt a Swing, ami a megfelelő helyeken nevettet és megfelelő helyeken hozza a drámát. Nincsen túlkomplikálva, mégis több üres csillogásnál és csinos ruháknál, ezt pedig annak köszönheti, hogy a rendező/forgatókönyvíró megfelelő hangsúlyt helyezett a karakterekre és az érzelmekre. Nem vállal annyit, amennyit nem tud teljesíteni, ígéretéhez mérten hozza a maga szintjét: jó zenék, jól időzített poénok és kitűnő színésznők a jól megírt karakterek szerepében. Ez pedig így van jól, közönségfilmet így kell kérem szépen csinálni, aki ki szeretne kapcsolódni, annak irány a mozi! https://www.youtube.com/watch?v=fjg_lmpprKo

Oldalak: 1 2