A napokban debütált a Netflixen Christopher Landon (Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére, Freaky) új filmje, a Szellem van a házunkban, ami műfaját tekintve illeszkedik a rendező életművébe, bár ezúttal az erőszak mértéke sokkal visszafogottabb a fentebb említett filmekben látottakhoz képest. Ettől függetlenül a Szellem van a házunkban sem árul zsákbamacskát: egy könnyed kikapcsolódást nyújtó családi film ez, amiben megfér a humor és a dráma is egymás mellett.
A történet szerint a Presley család beköltözik egy régóta üresen álló házba (amire csoda, hogy nincs nagybetűkkel ráírva, hogy "HAHÓ, SZELLEMLAKTA!"), és természetesen gyorsan kiderül, hogy az árulkodó jelek csakugyan megalapozottak.
A padláson először a kisebbik tesó, Kevin (Jahi Di'Allo Winston) találkozik az általa Ernestnek elnevezett szellemmel (David Harbour), aki szerethető viselkedésével ellentmond minden előítéletnek. Míg Kevin megpróbál Ernestnek segíteni, aki semmire nem emlékszik a múltjából, addig a mindig bizonyítani akaró édesapja (Anthony Mackie) pénzszerzési lehetőséget lát a felfedezésükben, és az interneten teszi közzé a látottakat, amikre nem csak a hírhajhász firkászok, de a CIA is felfigyel.
A film első harmada szemlátomást azt sugallja, hogy a karfát fogjuk szorongatni a továbbiakban, ám a bevált toposzokból építkező expozíció csupán megtévesztés. Nem mintha a "csavar" maga lenne a megtestesült eredetiség, hiszen Landon csupán annyit változtat a narratíván, hogy az áldozat nem a család, hanem a szellem. Egyszerre követjük nyomon a híressé válás folyamatát és annak következményeit, Ernest múltjának felkutatását, és a CIA bevonódását.
Ennek kapcsán különösen nagy figyelmet szentel a film a közösségi média - elsősorban a TikTok - kártékony hatásaira a hírek és a videók rohamos terjedésén keresztül, ami a fanatikus rajongók elborult reakcióiban csúcsosodik ki. A Szellem van a házunkban ennélfogva részben szatíra, ami a humor eszközével reflektál korunk jelenségeire, ugyanakkor ez az önreflexió nem csupán társadalmi szinten érzékelhető itt, hanem bizonyos jelenetek műfajparódiájában is (elég csak a Jennifer Coolidge által megformált médiummal készített interjú-jelenetet megjegyezni).
Az önreflektív gageket egy idő után felváltják a komolyabb drámai súllyal bíró jelenetek, miután egyre több mindenre fény derül Ernest múltjából. Emellett fokozatosan kiéleződik a konfliktus Kevin és az apja között, akik azontúl, hogy korábban már eltávolodtak egymástól, másképp bánnak a szellemmel. Az édesapa karakterében azonban realizálódik a tény, hogy eltökéltsége és bizonyításvágya nem használ körülötte senkinek, csak a büszkeségének.
Végeredményben a Szellem van a házunkban egy kedves családi kalandfilm, amire tökéletesen ráillik a Casper és az E. T., a földönkívüli szerelemgyerekének jelzője. Nem kimondottan emlékezetes darab, a karakterek egyszerűek, illetve egyes történetszálak kissé elnagyoltak, de igyekszik a maga módján megújulni és egy szórakoztató bő két órát nyújtani, amiben akadnak mókás és érzelmes pillanatok egyaránt.
