Szellemlovas 2: A bosszú ereje - Kritika

Mentségemre legyen szólva, mindenfajta előítélet és külső hatás befolyása nélkül vetettem bele magam a Szellemlovas névre hallgató eposz folytatásába, melynek trailerét leginkább a választási kampányokhoz tudnám hasonlítani: az előzetes volt az ígérethalmaz, míg a kész film inkább a reformokat jelentette. Hosszú időt töltöttem el Nicolas Cage jelenlegi munkásságának megértésével, de napok nehéz agyi munkája alatt is csak egy gyenge megoldásra jutottam: Nic barátunk menedzserén keresztül szó, igényesség és szűrő nélkül bármilyen filmet elvállal, ha cserébe izzik a bankszámlája és csinos kis összegeket emelhet le rojtosra kopott kártyájáról. Próbáltam megérteni azt a folyamatot, amely az Ál/Arc, a Tolvajtempó vagy éppen a Con Air tehetséges alakját egy lepukkant, megfásult és a színészi játékot csak nyomokban ismerő ronccsá tette, akit jobban érdekel a forgatás idejének lejárta, mint az, hogy a rajongókat elégedettséggel eltöltő, minőségi színjátszással kápráztassa el.

Sebaj - gondolnánk pozitív gondolkodást színlelve - úgysem ő a lényeg, hiszen a Szellemlovas miatt választottuk ezt a filmet szórakozásunk tárgyául, nem pedig Nicolas Cage bozontos buksijáért. Ami a lovas megjelenítését és formáját illeti, valóban érezhetünk némi előrelépést és talán ezen momentumot tudnám egyedül felsorakoztatni a produkció "tetszett" oldalán. A kidolgozása szemkápráztató: az előző részhez képest sokkal félelmetesebb alakká gyúrták, még inkább látszik rajta elborult lelkének kivetülése és félelmetesebb, mint valaha. A karakterben rejlő pozitívumok ennyiben ki is merültek, ugyanis kedvenc lovasunk kinézete mellett habitusának viselkedési és magatartási formája is megváltozott. A 2007-es elődben a lovas átalakulását követően kizárólag a bűnös lelkekkel táplálkozott, ennek ellenére a folytatásban Blaze az egyik jelenetben elárulja, hogy a megtartóztatás miatt, ha kitör belőle a szörnyeteg, akkor mindenkit elemészt körülötte. Ami az igazságosztó kivégzési tárát illeti, új mozdulatokat és módszereket figyelhetünk meg, melyeknek középpontjában leginkább a szinte mindig kéznél levő lánc áll. Sajnálatos módon a lelkek kiszívása és a gonoszok tetteinek visszafordítása megszűnt létezni, helyette tűzokádást és hangtalan tátogást kapunk, amely barátok között sem nevezhető megfelelő büntetésnek. A vagány, motoros attitűd szerencsére megmaradt, míg a néhol dinamikus, máskor cammogó mozgást felváltotta a zombi szerű dülöngés és a szellemekre jellemző siklás, ám a kettő keresztezése egészen furcsa végeredményt kölcsönöz a lovasnak - és nem biztos, hogy ez előnyére válik.

Nincs mit szépíteni, a Mark Neveldine - Brian Taylor páros elkapta Johnny Blaze-t egy gyengébb napján és szó szerint kiherélték. A kameramozgások nem éppen a legmegfelelőbben eltaláltak és az egyébként tűrhetően megkoreografált harcokat is káoszba fordítják át... Talán az úriemberek elfelejtették, hogy ez nem a Crank harmadik része, hanem a Szellemlovas második felvonása? A történetet leginkább úgy tudnám jellemezni, mintha amatőr írók megbeszélnének egy könnyed délutáni teazsúrt és megfogadják, hogy némi szipuzást követően valamennyi felmerülő ötletet beleépítenek a végső szkriptbe. Akad itt visszafogott ördög, a nélkülözhetetlen, hasonló képességekkel rendelkező fia, a kötelezően bedobott női tényező, a szenvedő, bukott gonosz, aki igazából jó, bamba melákként viselkedő statiszták és súlytalan, de leginkább komolytalan főgonosz. Említettem már a kihagyhatatlan vallási szeletet és magyarázat nélküli, nevetséges kikacsintásokat? Leginkább azért fájó pont ez nekem, mivel a forgatókönyvet az a David S. Goyer írta részben, aki A sötét lovag és a Batman: Kezdődik szkriptjeit is, melyek zseniálisak lettek. Nem tudok másra gondolni, minthogy Scott M. Gimple (FlashForward, The Walking Dead) és Seth Hoffman (Doktor House, A szökés, FlashForward) írókkal nem sikerült megtalálniuk a közös hangot és ez kihatott a végtermékre is.

Szerettem volna legalább a stábról áradozni, de egy olyan színészgárdától, mint Ciarán Hinds, Idris Elba és Christopher Lambert sokkal, de sokkal többet várna a pénzéért szórakozni kívánó néző és a nevükből fakadó garanciát követelik a minőségi teljesítményre, amit leginkább nagyítóval kell keresnünk egy sivatagban. Mindent összevetve a Szellemlovas 2: A bosszú ereje megpróbált többet markolni, mint amit elbírt volna és az erőlködéstől kiült izzadságszag az összes jelenetnél érezhető - jobban is, mint azt szeretnénk. Ha egy könnyed délutáni szórakozásra várunk, akkor ne ezt a filmet válasszuk a sok lehetséges produktum közül, ám ha fanyar arcú színészeket, másodrangú szkriptet, rendezői hiányosságokat és szégyentől lángoló szellemlovast szeretnénk kapni, akkor nem érdemes kihagyni. https://www.youtube.com/watch?v=maauv00i1ls

Oldalak: 1 2