Azok, akik valami extrémre és különlegesre vágynak a filmiparban, mostanában az ázsiai filmekben találhatják meg számításaikat. Legyen szó mesteri drámákról, újragondolt koncepciókról, Dél-Korea, Indonézia és persze Japán rendre képes valami új perspektívát beemelni a megszokottba.
Két évvel ezelőtt 2021-ben a COVID második évének elején Tajvan is belépett a fenti triumvirátusba egy igazán polgárpukkasztó művel, amit most a Scream.hu platformon keresztül a magyar nézők is megtekinthetnek: ez a Szomorúság, eredeti címén Ku Bei.
A COVID kirobbanása óta egymást érték a vírusos, zombis filmek, a kanadai író-rendező Rob Jabbaz viszont nem elégedett meg azzal, hogy egy újabb tucatterméket készítsen ezt a vonalat követve, hanem inkább egy olyan extrémitásba hajló alkotást hozott tető alá, melyet garantáltan nem fog feledni senki, aki belenéz. Aki pedig végig is tudja nézni, annak biztos életreszóló élmény marad a Szomorúság.
Tajpej városára újabb reggel virrad, ami egy fiatal pár számára veszekedéssel indul. Ahogy azonban sokan teszik, nem oldják meg ott helyben a nézeteltérést, hanem inkább bosszúsan útnak indulnak, hogy napi teendőikkel haladjanak. Pechükre a gigavárosban egy újfajta vírus szabadul el, ami igazi őrjöngő vadállatokká változtatja az embereket, a két fiatal pedig versenyt fut az idővel, hogy még a potenciális evakuálás előtt egymásra találjanak.
A Szomorúság cselekményét kár lenne tovább részletezni, hiszen ez az a filmélmény, amit nem a fordulataiért, hanem a gátlástalan és mindenféle tabut mellőző látványvilága miatt tekint meg az ember. Persze csak amennyiben végig bírjuk a tempót.
Teljesen érthető módon a COVID jelenséget meglovagolva megszaporodtak azok a zombivariánsok a filmiparban, melyeket valamilyen vírus robbantott ki. A 2000-es években ezzel a vírusalapú variánssal a 28 nappal/héttel később filmek játszottak el ügyesen (azóta is megy a vita, hogy ezek zombifilmek-e vagy sem, de ebbe most nem mennék bele), melyek egy nagy újítása még az volt, hogy nem vánszorgó élőholtak elől kellett menekülniük a hősöknek, hanem haragtól őrjöngő, futkorászó fertőzöttek voltak a rettegés megtestesülései. Rob Jabbaz pedig egészen új szintre emelte ezt a Brit-szigetekről ismert kategóriát - akár mondhatjuk azt is, hogy az evolúció következő lépcsőfokára léptette őket.
A Szomorúságban megkapjuk a 28 nappal/héttel később mániákus fertőzöttjeit, ám azok Jabbaz meglátásában nem vesztik el az emberi mivoltukra emlékeztető intelligenciájukat. Ez pedig egy olyan könyörtelen csavar, aminek végeredménye garantáltan meghökkenti a mezei nézőt. Jabbaz az összes létező és megszokott határvonalat átlépi, amit megszokhattunk a nyugati világból érkező "torture porn" alkotásokból: akik azt hiszik, hogy a Fűrész és Motel filmeken keresztül már az emberi szadizmus és mazochizmus minden formáját látták, azokra határozottan rá fog cáfolni a Szomorúság. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a bántalmazás, hanem a szexualitás terén is belép ebbe az extrém zónába a Szomorúság.
Jabbaz egy áltudományos magyarázattal is előrukkol a filmben látottakra. Utána lehet olvasni, hogy ennek mennyi a valóságalapja, de amennyiben csak Jabbaz rendezői meglátásáról és világnézetéről van szó, akkor az egészen lesújtó verdiktet állít ki az emberiségről. És bár a Szomorúság a COVID-világra igyekezett reflektálni, itt 2023-ban az ukrán-orosz, illetve az izraeli-gázai konfliktusok tükrében az is elgondolkodtató, hogy vajon az emberekbe belekódolt destruktív hajlamot valaha is sikerül-e levetkőzni.
A Szomorúság egy igazán extrém, meg nem alkuvó, megbotránkoztató alkotás lett, ami ennek megfelelően nem ajánlható mindenkinek. Azonban pont a tabuk és határok ilyen formájú és intenzitású ledöntése emeli ki a társai közül, ami egy meghatározó filmélményt eredményez 2023-ból - vagy esetleg korábbról, ha már a magyar premier előtt találkoztunk volna vele.
