Az egyre polarizáltabb társadalmak egyre több filmművészt, köztük rendezőket is megihletnek, hogyan is lehetne ezt a Mi és Ők ellentétet letaglózóan érzékeltetni a nézők számára. Két éve a Soft & Quiet az USA lelkében burjánzó idegenellenességet vázolta fel nekünk lélekölő módon, és most az HBO Maxnak köszönhetően a Szörnyetegek című filmen keresztül ismerhetjük meg, hogy az öreg kontinensen hogyan is néz ki egy hasonló koncepció. És ehhez még csak "migránsok" sem kellenek.
Olga (Marina Fois) és Antoine (Denis Ménochet) egy farmot üzemeltet Spanyolország természetközeli vidékén. A páros már évek óta innen termeli a napi betevőt, és viszonylagos elfogadást sikerült kiharcolnia a helyi falusiakkal szemben. Ám amikor egy szélturbina gyár képviselői ajánlatot tesznek a földjeikre, és csak Antoine-ék vétója miatt nem valósul meg a rengeteg pénzzel járó üzlet, a francia pár hamar a helyiek célkeresztjébe kerül.
Az elmúlt évek (lassan egy évtized) migránshullámai elfeledtették sokakkal, hogy a "civilizált" népek közötti évszázados sérelmek is megbújnak a néplélekben, ami izzó gyűlöletet képes szítani az állampolgárokban. Különösképpen, ha a nemzeti identitás mellett még a pénz is bekerül a képbe. A Szörnyetegek, Rodrigo Sorogoyen rendező víziója, ezt az erkölcsi lezüllést, vadállatiasodást mutatja be, ami legalább úgy kifacsarja az ember lelkét, mint azt a már fentebb emlegetett Soft & Quiet is tette.
Európa, papíron legalábbis, a második világháború, majd a hidegháború végeztével úgy tűnt, hogy képes volt felülemelkedni az évszázados, háborúkkal tarkított múltján. Felcsillant a remény, hogy az öreg kontinens a fegyverek helyett immáron a diplomácia eszközén keresztül sikeresen elsimít mindenféle nézeteltérést. Ha pedig mégis történt valami tragédia, azt jellemzően a terror vagy a "migráns" címszavakkal vértezték fel az államvezetők.
Azonban egy nemzet történelme önmagában konzerválhat olyan sebeket, amiknek a begyógyítását bizonyos politikai mozgalmak még csak meg sem célozzák - ezért fennmaradnak, és úton-útfélen érzékeltetik hatásukat azoknál, akik úgy érzik, hogy az élet kitolt velük. Nekünk, magyaroknak Trianon még százéves távlatban is egy fájó, lüktető sebként tátog a néplelkületünkben. És ahogy a Szörnyetegek rávilágít, bizony Nyugat-Európában is vannak hasonló, mélyen gyökerező ellentétek, melyekbe bizonyos társadalmi rétegek foggal-körömmel tudnak kapaszkodni.
Ez a görcsös ragaszkodás, a múltbéli sérelmekért ért bosszúvágy pedig már a józan ész ellenében hat, és olyan cselekedeteket és kommunikációt validálhat, ami elfogadhatatlan - ám mégis ismerős lehet a történelemkönyvek lapjairól. Antoine-ék egy szomszédos demokratikus és fejlett állam polgáraiként is olyan fogadtatásban részesülnek, amit az ellenségeiknek sem kívánnának. Egyetlen bűnük van: boldogulni szeretnének egy olyan helyen, ahova szabad akaratukból költöztek, teljesen legálisan, még csak nem is menekülve egy háborús zónából. Idővel még a diplomatikus kompromisszumra is hajlandóak lennének, ám addigra a helyiek már átlépnek egy határvonalat.
Sorogoyen alkotásába éles éket ver az időugrás a cselekmény kétharmadánál, melyet követően gyönyörűen kerül ábrázolásra, hogy a személyes és a nemzeti/üzleti bántalmak közül manapság melyiket lehetne könnyebb kezelni. Olga karakterének sztoikussága talán még a nézőnek is túl sok lesz - a természetes emberi ösztönökön felülkerekedő feleség már-már olyan felvilágosultságról tesz tanúbizonyságot, ami a kereszténység alapítójához méltó. Ám Olga végső soron nem a pénzért vagy a francia nacionalizmusért teszi azt, amit, hanem a saját lelki békéjéért, és így válik a címben is található csoportosulás ellenpólusává.
A Szörnyetegek világábrázolása túlságosan is realisztikus, így aki a filmeket a valóságból való kiszakadásért szokta fogyasztani, annak könnyen megülheti a gyomrát. Ez azonban még nem vitatja el a film érdemét, hogy egy korunkra reflektáló, drámai és feszült pillanatokban gazdag, hús-vér karakterekkel operáló alkotást kapunk. A 137 perces játékidő a bőr alá kúszó momentumoknak köszönhetően gyorsan elröppen, az események és a karakter interakciók, illetve a mögöttük meghúzódó üzenetek pedig utána is sokáig a nézővel maradnak.
